Elkezdődött!!!
2010.11.27-e óta hivatalos: Elindult a 2010-11-es magyar snowkite-szezon.
Örülünk.
Ott voltunk az indulásnál.
Repkedünk az örömtől.
Szombat, Dunaújváros
kiskarakter pénteken felhívott, hogy szombaton hószkájt, mert esik annyi hó. Pffff. Annyira magabiztos volt, hogy elhittem. Péntek este még snowboardcipő vásárlás (kösz az infót Kálmán!). Reggel 8kor körtelefon, mert valóban leesett a hó. 3,5 óra alvás után már tartottunk Wanekhoz, aki betársult.
A reptéren nem volt sem sok hó, sem sok szél, de kevés. Húztuk a szánkat, de ha már itt vagyunk elvesszük amit elvehetünk és megnyitjuk a szezont. Gergő győzőtt, ő startolt legelőször. Aztán utána eredtem.
Hiiiijjjjjjjjjjj, de jó is ez. Nem volt tapogatolózás, toltuk a takk-okat és vigyorogtunk. Pár ugrással, illetve, hogy korrektek legyünk, ugrásocskákkal. Kis szél, nagy ernyők (Manta M3 12m, JN Randas 10,5m), kis próbálkozások, kis talajelhagyások, kis landolások, nagy zakók. De micsoda remek érzés, mikor megszűnik a talaj, mikor finoman visszatesz...és a kifutópálya kis domjáról még ez is nagynak érződik. Karajság, nnna!
Wolfék is becsatlakoztak végre, rég láttuk őket, jó volt újra. Gyuri még kicsit csúszott is a 12-es lufisával.
Wanek kis 5-öse most kevés volt, de pótolt a JN soft-tal. Úgy látszott, azt mondta, tetszett neki. Vicces, hogy mindenkinek, aki próbálta tetszett......
A nap fénypontja kiskarakter a.k.a. TJ Hooker cseszlovák mutatványa volt...
A kocsik között csúszkált át, míg egyszer nem adta ki. 2 másodperc és 5 centi.
Ha ennyivel késöbb jön a pöff, akkor nem veri telibe saját kocsiját és csukja le a boardjával a nyitott csomagtérajtót. (A mutatványnál sem a kocsi, sem a nézők, sem a színművész nem szenvedtek súlyos sérüléseket...de, talán TJ a leginkább)
Csak 2 órát engedélyezett a Nap, amit sikerült kihasználnunk. Elfárdatam.
Hazafelé spontán vigyorogtam...jó szezonnyitó volt!
Vasárnap, Tési-fennsík
Szombat este Ubi felhívott, hogy nem csatlakoznék-e a túrához, oda, ahová aznap a hótól nem tudtak eljutni.
Minden porcikám azt mondta, hogy pihenés otthon, de a számon más jött ki. Persze!
Kálmán 7-re jött értem, 8-kor már egy Focus kombiba bepakolva Józsival és Ubival 4-en szakítottunk Várpalota mellé.
A spot nagy, sőt hatalmas, dimbes-dombos, szeles, maga a mennyország. De sem sok szél nem volt éppen, sem a repcés altalaj nem volt frankó. A hó nem esett be a tövéig, így a hó alá ment és akadt a deszka. Egy kis havas földúton tudtunk menni, már ha volt elég szél. Én szenvedtem a 12-essel, nem talált magára a kis szélben, ha húztam a bar-t, befékezett, ha kiengedtem, hogy magához térjen nem húzott, én meg seggeltem. Pár barokkos káromkodást elengedve inkább hallgattam az égiekre és inkább befejeztem a napot. A többiek sem maradtak soká deszkán.
Nem volt a legjobb menés, de menés volt, kicsit csúsztunk is, kicsit kirándultunk is.
Lesz itt még havazás, lesz még menés, lesz még spot-felderítés idehaza, külföldön.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
