Jó telünk volt. Jól esett, kellett a sok homok után.
Szél is volt, időm is, társaságom is, végre kipróbálhattam a rég áhított snowkite-ozást.
2010.01.29. - Velencei-tó
(Bonobo, Wanek, SirBolts)
Gyönyörű napsütés, tenisz-szél remek, vékonyan havas jég.
Subaruval mentünk...nullás már nem lehetett a nap. Szelünk inkább nem volt, néha, nagy nehezen fel tudtam rángatni a 12es Mantát. Kis seggencsúszás, de nem elegendő, hogy board-ra álljak - kite-tal legelőször.
Bonobo a 12,5es Ion-t próbálta repülésre bírni, de sajnos csak keveset maradt a levegőben, viszont mikor fent maradt, akkor sikerült kicsit csúszni a jéglambóval, amit Wanek mester faragott az MBS-ből.
Számomra a délután folyamán, mindösszesen kb 15 percre érkezett el a várva várt pillanat. Remegő térdekkel, összeszorult gyomorszájjal felcsatoltam a boardot.
Lesz, ami lesz.
És esés nélkül csúsztam vagy 100 métert (videón is rajta van a legelső megindulás). Orra nem estem, csak seggre, mikor balfaszkodtam a még ismeretlen ernyővel vagy egyszerően elállt az a kis 4-5 csomós szél is.
Szerelem első csúszásra!
Ettől a ponttól nem lehetett velem bírni, imádtam lent lenni, elégedett voltam a 15 perccel is.
2010.01.30. - Fertő-tó
Kiskarakterrel felkerekedtünk, hogy a hirtelen leesett 20 centis hóban eljussunk a fertőrákosi strandra, hogy végre találkozzunk a Széltolókkal, csússzunk a jégen, és kipróbáljuk Péter JN Randas kreálmányait.
Legalább fél tucat összetört autó mellett lejutottunk a teljesen havazásmentes fertőrákosi strandra, ahol már javában repkedtek a Randas-ok. Gyors bemutatkozás után pakolás és szerelés. Újfent tenisz-szél, de a 10,5-es JN szépen repült, síléccel szépen ment. Kiskarakter is a naggyal próbálkozott, hogy lapra álljon, amit ügyesen abszolvált, hamar ráérzett a kis szélben és a boarddal igencsak technikás, sávokban havas tükör-jégen. Én a Mantával próbáltam talpon maradni, ami a havas részről lecsúszáskor igencsak nehéz volt, mivel szinte semmit nem akadt az él. Már becsúszva az ernyő alá, seggre ülve mást nem lehetett tenni, mint várni a havas sávot, hogy megfogja a lapot.
Péter, Kálmán síléccel, korcsolyával mentek, a léc működött a legjobban. De nem is csak mentek, Péter hatalmasakat ugrott is a még teljesen piros 10es protóval. Sokat nem is beszélgettünk, igyekeztünk kihasználni a kis szelet, ami délutánra kicsit - nagyon kicsit - erősödött is. Azért láttuk az egyik legelső rongyukat, a "Pléd"-et, amiben aztán minden van, mi buherára érzékeny magyar léleknek szemet gyönyörködtető...muhaha.
Minden férfi mögött egy erős nő áll...itt állt Edit, aki nem csak támogat, de kite-ozik is. Néha még elkalandozik és nem talál vissza, de nagyon ügyesen megy.
Jó volt lent lenni, kicsit bandázni velük, kipróbálni a nulláról tervezett Randas-okat, amik egészen biztosan nem középszerű ernyők. Kis szélben is nagyon stabilak, meglepően gyorsan, kis íven fordulnak és amennyire ebben a szélben meg lehetett ítélni, teljesen kiszámíthatóan húznak, viselkednek.
Jó volt élőben is megismerni ezeket az embereket, jó volt látni, hogy csapódtak hozzájuk is fiatalok (köszi a képeket Vikker család!), jó hogy ott is "lököttek" a kite-osok, a szél tudatmódosítja őket is, jó hogy vannak.
Fogunk még találkozni velük.
Köszi Széltolók!
2010.01.31. - Dunaújváros
Sokan, jó 12-16(?) csomós szélben.
![]()
Komolyabb ismerkedés a Mantával, ami még ismeretlennek számított, néha kicsit meg is lepett.
Komolyabb ismerkedés a Mantával, ami még ismeretlennek számított, néha kicsit meg is lepett.
A havas rét ezerszer jobb a havas jégnél. Jobb a siklásélmény, jobb esni is.
A lábamnak, combomnak viszont furcsa volt csak jobbra vagy csak balra haladni, hamar meg-megfájdult.
Jégenjáró, a 10-es Mantájával, Gyuri a Cabrihnával és a többi tube-os is szépeket ugráltak/estek.
Jó kis nap volt, bár még igencsak tanulós.
2010.02.03. - Velencei-tó
(Bonobo, Jaime, Wanek, SirBolts)
Nulla szél és még a lángosos sem volt nyitva...
Azért vártunk, dumáltunk, s mikor már kinéztük, hogy jutunk át a szelesebbnek mondott Dunaújvárosba, akkor befújt valami 5-6 csomós izé. Ki is pakoltunk, néha csúsztunk is, néha nem, néha loopolni kellett, neha az sem volt elég.
Jaime meg életében először snowkite-ozott, nem is akárhogy. Felállt, elment egy irányba, majd sima fordulóval vissza is jött.
Waneknak most sem volt szerencséje a Velencei-tóval.
2010.02.06. - Dunaújváros
Sokan, nagyon sokan voltunk, helyiek, fővárosiak, újak, régiek.
Alvás nélkül mentem, illetve a kocsiban sikerült aludni. Esett a hó, farkasordító hideg volt, semmi kedvem nem volt még bakancsot cserélni, zsinórokat letekerni, hóban mászkálni, pofámat lefagyasztani. Így aztán Gergő vitte el a Mantát egy első körre. Második napján már nagyon jól ment.
Evett az irigység látva az arcán a jókedvet, mi az hogy az én ernyőmmel neki jó én meg itt vacogok a hülő kocsiban...Öltözködés, készülődés és elkezdtem szurkálni a voodoo-babámat, hogy Kiskarakter jöjjön már le. Cseréltünk és váltogatva nekivágtam életem legjobb havas napjának.
Remek, finom hó mindenütt, nem jeges, nem is teljesen por, a hangárok takarásában lévő pöffös szélből kiérve pedig felnyílt a pöffmentes, hatalmas hóval teli kis-Kánaán. Csak csúszás és csúszás, rengeteg színes ernyő, az ügyesek ugráltak is, a felderítő kedvűek őzeket hajtottak vagy csak speed-et nyomtak ernyőszakadásig.
Az adrenalintől semmi fáradtságot nem éreztem, sőt Gyurit, Sebit látva pár kis ugrással is próbálkoztam, most vagy soha alapon. És de jól tettem! Micsoda remek, bár még furcsa érzés!
Igazán beleszerettem a Mantámba, a havazásba - bár, ha ki lehetzne találni, hogy napsütésben és 15-20 fokban is lehessen ezt művelni vizesedés nélkül...
Hazafelé kb 5 percalatt elillant a véremből az adrenalin, kimúltam Bp-en ébredtem.
![]()
Csak reggel, kocsibaszálláskor alakult ki, hogy megnézzük a kecskédi repteret. Nyugatabbra van, mint Dunaújváros, de még nincs túl messze, a GoogleEarth alapján elvileg minden szélirány jó lehet, hát gyerünk.
Legjobb snowkite-nap!
2010.02.13. - Kecskéd
2010.02.13. - Kecskéd
(Gyuri, Wanek, SirBolts)
Az ország közepén olvadni kezdett, a nyugatin még fagyott, nehol havazott.
Ki kéne használni az utolsó leheletét a télnek, menjünk nyugatabbra!
Csak reggel, kocsibaszálláskor alakult ki, hogy megnézzük a kecskédi repteret. Nyugatabbra van, mint Dunaújváros, de még nincs túl messze, a GoogleEarth alapján elvileg minden szélirány jó lehet, hát gyerünk.
Magyarosan gazos reptér, bár a neten nagyobbnak tűnt. A reptérparancsnok nagyon szívélyes volt, megmutatta, hol pakoljunk ki, merre menjünk. Gyakorlatilag az egész reptér hármunké volt. Illetve majdnem csak kettejüké.
18-20 csomós elálló, ráfújó szél volt, gondoltam a dudai menésen felbuzdulva, kirakom én a 12-est, aminek kb 20-25 csomó a vége. Azonban a rohadt szél mindig kicseszett velem, lefújta a havat a szárnyvégről szépen összecsomózva ezzel a nagy rongyot. Kétszer kicsomóztam, a harmadiknál már elment a kedvem az egész havazástól, mikor Wanek megszánt és türelmesen segített. Mire meglett én is meggondoltam magam és a 7-es mellett döntöttem. Ez már nem gubancolódott, lehetett menni.
Kicsit jobban kellett vele szinuszolni, de vitt, ha fújt. A havat nem szerettem. A teteje kicsit megfagyott, amibe gyönyörűen beleakadt a deszka eleje ha elállt a szél és egy újabb széllökésnél már a fejem volt a deszkám helyén, az meg a sisakom helyén, ernyő meg persze menne...
Lassanként belemelegedtem és gondoltam, megnézem, mit is tud a kis fürge 7-es Frenzy FYX.
Rúg, harap és gyorsaságát kihasználva visszaküldve a zenith-re egész szépeket emel is. Jó móka.
Átmelegítő szünet után Gyuri ment mindkét ernyőmmel - a Mantával szépeket ugrált is -, Wanek pedig a Frenzyvel. Rég nem mentek friss soft-okkal, szerintem nem bánták meg, hogy kipróbálták, talán még kicsit szerették is az emlékek miatt.
Az utolsó itthoni havas napot egy remek tatai halászlével koronáztuk meg.
Hejj, de jó havas szezon volt!!!
Felvételek:
Gyuri, kiskarakter, SirBolts
Vágás:
SirBolts
Zene:
The Rolling Stones - You Can't Always Get What You Want
Dj Barkács and Ezermaster - Omanuva
The Clash - Spanish Bombs (live)
Vampire Weekend - A-Punk
Vampire Weekend - Walcott
