A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kiteforce. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kiteforce. Összes bejegyzés megjelenítése

KITEFORCE Bt.

2 comments

Régóta akartuk, hogy legyen a bükkszéki túrának folytatása, ami összerántja a szárazföldieket és ha az égiek isúgy akarják, versenyezzünk. Összerántotta.


Az első esélyes, május 22-23-i hétvégét elnapoltuk, mivel esőt jeleztek, valamint akkor tartották az évi rendes pákozdi sárkánytalálkozót, SurfBeach megnyitót. Maradt a 29-30-i hétvége, amit már nem akartunk tologatni,hiszen utána már június, azaz nyár, szabadságolások, utazások és akinek inge...víz. Így "bármi lesz is, legfeljebb bandázunk" alapon mentünk és bizakodtunk.A távolabbi ismerősök érthető okok miatt nem jöttek, de így is volt kite-os Sopronból, Londonból...

Szombat reggel kijelöltük a depót, kipakoltunk, majd szép lassan az emberek is el kezdtek szállingózni. Nemhogy eső nem esett reggel, de a nap egyre erősebben sütött, sőt a távolabbról érkezők mind arról számoltak be, hogy idefele jövet több zivataron is áthajtottak, itt pedig semmi. Körbe esett bennünket az eső, csak késő délután esett kb 10 percet.
Sejtettük, hogy nagy szél nem lesz, ami sajnos be is igazolódott, de arra elegendő volt, hogy lehessen gurulgatni, egy-egy befújást kihasználva 15-20 perceket suhanni.
Míg a többség pakolgatott, ismerkedett, bandázott, gyereket dögönyözött vagy az allergiájával küzdött, addig Kuni, Wanek és Wolf a tüzet rakta és főzte a csapat babgulyását, ami kora délután el is hallgattatta a csapatot...tán jobb elismerés nem is kell.
Azért egy óriás rizspekt kijár nekik...köszönjük!!!

A versenyeket nem rendeztük meg, mivel nem volt megfelelő szél, de legközelebb már nem kell kitalálni, lehet bersengeni körversenyben, páros drag-futamban vagy freestyle-ban.
Aki kicsit is ismeri a csapatot, tudja, hogy nem kell félteni senkit, elvagyunk szél nélkül is, sőt a gyerekek, lányok-asszonyok is szemmel láthatóan jól elvoltak.
A délutáni zivatar után aztán megérkezett az a pöff, amire egész nap vártunk. Nagyjából mindenki kite-ot ragadott és gurult, amivel csak tudott. Én Gyuri utánfutójának súlypontját toltam lefele, hogy potyázva videózhassak menet közben.

Ez teszi ki a videó középső harmadát. Kicsit döcög, kicsit darabos, de talán a legérdekesebb felvételek, egy buggy-pilóta szemszögéből.
20-30 perc alatt ki is fújta magát a délutáni nyugati, de ha csak ez lett volna egész nap, akkor is megérte volna.
A nap végén még szárnyvéggel karikát rajzolt körénk a fűbe az egyik helyi An-2, majd 8 körül összepakoltunk, hogy becuccoljunk a panelba.
A reptér 2 szinte panel blokkjába, ami valóban panel és a személyzete, ideiglenes lakói, hangulata, vendégszeretete lenyűgöző.
Van csocsója és egy olyan kisbüféje, amit meg sem próbálok leírni...
Szilvit, a büfé és az épület mindenesét sem lenne egyszerű bemutatni, de az kijelenthető, hogy mindenki megszerette, mégha egy pillantással is a sarokba állít. :D
Az a kis 3x3-as kuckó, ahol a puffok jópárunkkal egyidősek voltak, ahol a pilóták vagy Wanek remek sztorikat mesélnek, ahol hajnalig jó röhögni és ahol a végére kicsit befogadnak minket kite-osokat is.
Ki ágyban, ki sátorban, ki kocsiban ébred vagy éppen az ANcsa légcsavarszelében ébreszti fel magát, de vasárnap újra szép számban vonultunk ki a placcra.
Ekkor már nem reménykedtünk, hisz az aznapi előrejelzés sem volt rózsás, de bizakodtunk, hiszen szombaton is megadatott.

Páran visszajöttek, páran pedig újjonan jöttek. Ekkor volt már trükksárkányos csapat is, hisz Kapossal az élükön délután megérkezett a KITESPORT.HU 6 fős csapata is. Sokat sajnos nem maradtak, mert érkezésükkel nagyjából egy időben vészesen sötétült el az ég és gomolyogtak az esőfelhők felénk. De ezidáig elkerült nagyja, talán most is el fog, gondoltuk. Rosszul. Most bepótolt mindent, ami szélnek is eresztette az embereket.
Ez van. Ez volt. Így egy túlszervezett hétvégi kite-ozásnak tűnhetett a baráti találkozó, de legközelebb már csak kiadja. Akkorra pedig minden összeállt, volt egy hiányos főpróbánk, amiből így is lehetett tanulni, kipróbáltuk a hely infrastuktúráját, bemutatkoztunk, jól éreztük magunkat.


Őszi szélben újra támadunk!



Felvételek:
SirBolts, Uby
Vágás:
SirBolts
Zene:
Kistehén Melankolikusok - Elviszi a szél
DJ Zebra - Black Hole sun (Soundgarden cover - Rock'N'Soul Covers)
DJ Zebra - Everybody Is A Star (Sly & The Family Stone cover - Rock'N'Soul Covers)

Fotók a hétvégéről:
és

Hedló videója:


Ők ott voltak:
Wanek, Gyuri, Adri, Jégenjáró, Wolf, Kuni, Kiskarakter, Ida, Tamara, Kiskövér, Uby és családja, Hedló, Gabesz, Gombos, Széltolók02-Kálmán és Zsuzsa, MKR-Ricsi, Bonobo, Bazsi, Mr.Tibs, Jenny, Windy, rbartha, SzoLo, Kitesport.hu 6 fős csapata, Széltolók Péter és Edit, SirBolts

Tovább...

Snowkite-szezon

2 comments

Jó telünk volt. Jól esett, kellett a sok homok után.
Szél is volt, időm is, társaságom is, végre kipróbálhattam a rég áhított snowkite-ozást.


2010.01.29. - Velencei-tó
(Bonobo, Wanek, SirBolts)
Gyönyörű napsütés, tenisz-szél remek, vékonyan havas jég.

Subaruval mentünk...nullás már nem lehetett a nap. Szelünk inkább nem volt, néha, nagy nehezen fel tudtam rángatni a 12es Mantát. Kis seggencsúszás, de nem elegendő, hogy board-ra álljak - kite-tal legelőször.
Bonobo a 12,5es Ion-t próbálta repülésre bírni, de sajnos csak keveset maradt a levegőben, viszont mikor fent maradt, akkor sikerült kicsit csúszni a jéglambóval, amit Wanek mester faragott az MBS-ből.
Számomra a délután folyamán, mindösszesen kb 15 percre érkezett el a várva várt pillanat. Remegő térdekkel, összeszorult gyomorszájjal felcsatoltam a boardot.
Lesz, ami lesz.
És esés nélkül csúsztam vagy 100 métert (videón is rajta van a legelső megindulás). Orra nem estem, csak seggre, mikor balfaszkodtam a még ismeretlen ernyővel vagy egyszerően elállt az a kis 4-5 csomós szél is.
Szerelem első csúszásra!
Ettől a ponttól nem lehetett velem bírni, imádtam lent lenni, elégedett voltam a 15 perccel is.

2010.01.30. - Fertő-tó
Kiskarakterrel felkerekedtünk, hogy a hirtelen leesett 20 centis hóban eljussunk a fertőrákosi strandra, hogy végre találkozzunk a Széltolókkal, csússzunk a jégen, és kipróbáljuk Péter JN Randas kreálmányait.
Legalább fél tucat összetört autó mellett lejutottunk a teljesen havazásmentes fertőrákosi strandra, ahol már javában repkedtek a Randas-ok. Gyors bemutatkozás után pakolás és szerelés. Újfent tenisz-szél, de a 10,5-es JN szépen repült, síléccel szépen ment. Kiskarakter is a naggyal próbálkozott, hogy lapra álljon, amit ügyesen abszolvált, hamar ráérzett a kis szélben és a boarddal igencsak technikás, sávokban havas tükör-jégen. Én a Mantával próbáltam talpon maradni, ami a havas részről lecsúszáskor igencsak nehéz volt, mivel szinte semmit nem akadt az él. Már becsúszva az ernyő alá, seggre ülve mást nem lehetett tenni, mint várni a havas sávot, hogy megfogja a lapot.
Péter, Kálmán síléccel, korcsolyával mentek, a léc működött a legjobban. De nem is csak mentek, Péter hatalmasakat ugrott is a még teljesen piros 10es protóval. Sokat nem is beszélgettünk, igyekeztünk kihasználni a kis szelet, ami délutánra kicsit - nagyon kicsit - erősödött is. Azért láttuk az egyik legelső rongyukat, a "Pléd"-et, amiben aztán minden van, mi buherára érzékeny magyar léleknek szemet gyönyörködtető...muhaha.
Minden férfi mögött egy erős nő áll...itt állt Edit, aki nem csak támogat, de kite-ozik is. Néha még elkalandozik és nem talál vissza, de nagyon ügyesen megy.
Jó volt lent lenni, kicsit bandázni velük, kipróbálni a nulláról tervezett Randas-okat, amik egészen biztosan nem középszerű ernyők. Kis szélben is nagyon stabilak, meglepően gyorsan, kis íven fordulnak és amennyire ebben a szélben meg lehetett ítélni, teljesen kiszámíthatóan húznak, viselkednek.
Jó volt élőben is megismerni ezeket az embereket, jó volt látni, hogy csapódtak hozzájuk is fiatalok (köszi a képeket Vikker család!), jó hogy ott is "lököttek" a kite-osok, a szél tudatmódosítja őket is, jó hogy vannak.
Fogunk még találkozni velük.
Köszi Széltolók!

2010.01.31. - Dunaújváros
Sokan, jó 12-16(?) csomós szélben.

Komolyabb ismerkedés a Mantával, ami még ismeretlennek számított, néha kicsit meg is lepett.
A havas rét ezerszer jobb a havas jégnél. Jobb a siklásélmény, jobb esni is.
A lábamnak, combomnak viszont furcsa volt csak jobbra vagy csak balra haladni, hamar meg-megfájdult.
Jégenjáró, a 10-es Mantájával, Gyuri a Cabrihnával és a többi tube-os is szépeket ugráltak/estek.
Jó kis nap volt, bár még igencsak tanulós.

2010.02.03. - Velencei-tó
(Bonobo, Jaime, Wanek, SirBolts)
Nulla szél és még a lángosos sem volt nyitva...
Azért vártunk, dumáltunk, s mikor már kinéztük, hogy jutunk át a szelesebbnek mondott Dunaújvárosba, akkor befújt valami 5-6 csomós izé. Ki is pakoltunk, néha csúsztunk is, néha nem, néha loopolni kellett, neha az sem volt elég.
Jaime meg életében először snowkite-ozott, nem is akárhogy. Felállt, elment egy irányba, majd sima fordulóval vissza is jött.
Waneknak most sem volt szerencséje a Velencei-tóval.

2010.02.06. - Dunaújváros
Sokan, nagyon sokan voltunk, helyiek, fővárosiak, újak, régiek.

Alvás nélkül mentem, illetve a kocsiban sikerült aludni. Esett a hó, farkasordító hideg volt, semmi kedvem nem volt még bakancsot cserélni, zsinórokat letekerni, hóban mászkálni, pofámat lefagyasztani. Így aztán Gergő vitte el a Mantát egy első körre. Második napján már nagyon jól ment.
Evett az irigység látva az arcán a jókedvet, mi az hogy az én ernyőmmel neki jó én meg itt vacogok a hülő kocsiban...Öltözködés, készülődés és elkezdtem szurkálni a voodoo-babámat, hogy Kiskarakter jöjjön már le. Cseréltünk és váltogatva nekivágtam életem legjobb havas napjának.
Remek, finom hó mindenütt, nem jeges, nem is teljesen por, a hangárok takarásában lévő pöffös szélből kiérve pedig felnyílt a pöffmentes, hatalmas hóval teli kis-Kánaán. Csak csúszás és csúszás, rengeteg színes ernyő, az ügyesek ugráltak is, a felderítő kedvűek őzeket hajtottak vagy csak speed-et nyomtak ernyőszakadásig.
Az adrenalintől semmi fáradtságot nem éreztem, sőt Gyurit, Sebit látva pár kis ugrással is próbálkoztam, most vagy soha alapon. És de jól tettem! Micsoda remek, bár még furcsa érzés!
Igazán beleszerettem a Mantámba, a havazásba - bár, ha ki lehetzne találni, hogy napsütésben és 15-20 fokban is lehessen ezt művelni vizesedés nélkül...
Hazafelé kb 5 percalatt elillant a véremből az adrenalin, kimúltam Bp-en ébredtem.
Legjobb snowkite-nap!

2010.02.13. - Kecskéd
(Gyuri, Wanek, SirBolts)
Az ország közepén olvadni kezdett, a nyugatin még fagyott, nehol havazott.
Ki kéne használni az utolsó leheletét a télnek, menjünk nyugatabbra!

Csak reggel, kocsibaszálláskor alakult ki, hogy megnézzük a kecskédi repteret. Nyugatabbra van, mint Dunaújváros, de még nincs túl messze, a GoogleEarth alapján elvileg minden szélirány jó lehet, hát gyerünk.
Magyarosan gazos reptér, bár a neten nagyobbnak tűnt. A reptérparancsnok nagyon szívélyes volt, megmutatta, hol pakoljunk ki, merre menjünk. Gyakorlatilag az egész reptér hármunké volt. Illetve majdnem csak kettejüké.
18-20 csomós elálló, ráfújó szél volt, gondoltam a dudai menésen felbuzdulva, kirakom én a 12-est, aminek kb 20-25 csomó a vége. Azonban a rohadt szél mindig kicseszett velem, lefújta a havat a szárnyvégről szépen összecsomózva ezzel a nagy rongyot. Kétszer kicsomóztam, a harmadiknál már elment a kedvem az egész havazástól, mikor Wanek megszánt és türelmesen segített. Mire meglett én is meggondoltam magam és a 7-es mellett döntöttem. Ez már nem gubancolódott, lehetett menni.
Kicsit jobban kellett vele szinuszolni, de vitt, ha fújt. A havat nem szerettem. A teteje kicsit megfagyott, amibe gyönyörűen beleakadt a deszka eleje ha elállt a szél és egy újabb széllökésnél már a fejem volt a deszkám helyén, az meg a sisakom helyén, ernyő meg persze menne...
Lassanként belemelegedtem és gondoltam, megnézem, mit is tud a kis fürge 7-es Frenzy FYX.
Rúg, harap és gyorsaságát kihasználva visszaküldve a zenith-re egész szépeket emel is. Jó móka.
Átmelegítő szünet után Gyuri ment mindkét ernyőmmel - a Mantával szépeket ugrált is -, Wanek pedig a Frenzyvel. Rég nem mentek friss soft-okkal, szerintem nem bánták meg, hogy kipróbálták, talán még kicsit szerették is az emlékek miatt.
Az utolsó itthoni havas napot egy remek tatai halászlével koronáztuk meg.

Hejj, de jó havas szezon volt!!!


Felvételek:
Gyuri, kiskarakter, SirBolts
Vágás:
SirBolts
Zene:
The Rolling Stones - You Can't Always Get What You Want
Dj Barkács and Ezermaster - Omanuva
The Clash - Spanish Bombs (live)
Vampire Weekend - A-Punk
Vampire Weekend - Walcott

Tovább...

KFT'09

3 comments

Ilyen volt az első.


Felvételek:
jlenart, kiskarakter, Kiskövér, SirBolts
Vágás:
SirBolts
Zene:
Zuboly - Másfél millió tépés Magyarországon
RJD2 - Ghostwriter
DJ Morgoth - Ace of spades feels good


Sok jófajta, széllelbélelt ember az ország minden részéről.........szél nélkül.
De lesz még hasonló.

...széllel!

Tovább...

Így készült

4 comments

Buggykészítés 3 percben.



A heggesztőpisztoly, eszterga és flex mögött: Gyuri & Wanek
A sertésjelmez mögött: SirBolts
Videó/vágás: SirBolts
Zene: C-Mon & Kypski - Shitty Bum

Nem látszik, de dolgoztam is...flexeltem, csiszoltam, művezettem és lábtartót is hajlítottam (az egyik legnemesebb porcikája lett...muhaha)

Tovább...

Csiszi-csiszi-köszörű, ez az élet...

6 comments

Hosszas tervezőmunka után a KITEFORCE műhelyében 2009. október 17-én elkezdődött a valós munka. Vágás, heggesztés, flexelés, csiszolás, esztergálás, fúrás, hajlítás, csavarozás.



A bázis a sokat látott, sok buggy szülőszobájának helyet adó Kiteforce-műhely volt.
A hangulat emelkedett, a hőmérséklet csökkent. A terv mindenkinek új volt, csak az én szemem előtt gurulgatott fel s alá, így izgalmas volt kicsit mindenkinek.
Kis buggy, aránylag egyszerű geometriával – gondoltam ekkor még -, kevés anyagból. Gyors szülésnek kell lennie.
Reggel 10-re mentünk, fél 11-re érkeztünk, estére meg kell lennie (estére provizórikus tervben volt Jégenjáróval egy osztrák út, hogy felmarkoljunk 1-1 ropogós Manta M3-at).
Az első darabok (nyak, villa, lábtartó, tengely, tengelyfelfüggesztés) gyorsan készültek, Gyuri hihetetlen tempóban faragta, illesztette az elemeket, közben a felmerülő eltéréseket orvosoltuk, hogy jó is, szép is legyen a végeredmény.
A nem négyzetes, illetve egyedi alakú elemeket nem vágattuk ki előre lézeresné, hanem helyszínen fragtuk, flexeltük, ami szintén ette az időt, de az oldalváz…az nem egyszerű történet. Térben jócskán görbülget minden irányba, de ez még nem elég, mert menet közben látjuk csak igazán, hogy is mutat élőben a sablon, amit még módosítgatunk…még szép.
Az oldacső hajlítása volt a legizgalmasabb, azon esett egy pici esztétikai csorba, de rajtunk kívül senki nem fogja látni – el sem mondjuk -, amit szépen sikerült orvosolni.

Nem lett kész 1 nap alatt.

Az első nap végére nyersre készült az oldalvázon kívül minden részegység.
Este fél7 körül Jégenjáróval suhantunk az osztrák határ felé, hogy találkozzunk Flo barátunkkal…22 nm-nyi Ozone Manta M3 gyerekkel a fehér dobozosban szárnyaltunk hazafelé.

Vasárnap nem tudtam bemenni, de Gyuri bement, hogy befejezze a bokorugrót.
Wanekkal összeimádkozták az oldalvázat a nyakkal, hátsó tengellyel.
Még mindig nem állt össze.



Hétfőn én is tudtam menni, hogy Gyuri melója után befejezzük a kicsikét.
Ekkor láttam először lábraállni. Kerekeken, ideiglenes üléssel, csak úgy kopaszon, köldökzsinórral. De felsírt, a mesterek is nézegették, hogy jó lesz ez, életben marad.

A letisztított elemeket kedden Gyuri közbenjárására nevetségesen olcsón lehomokfújták, megkapva azt a kívánt sötétszürke matt felületet, amit szerettem volna. (Szilikonnal kell kezelni, hogy ne legyen újjlenyomatos, zsíros.)

Nyersen ilyen kis kupac.


Nagyszerű érzés, hogy a tervekből, papírokból, köteg acélból kézzelfogható bicikli lett, aminek szülőcsatornából kirángatásánál jelen lehettem, sőt, kicsit én magam is rángattam a fejénél fogva.

Később kapott kevéske polifoam oldalvázborítást, amit textilszalaggal tekertem körbe (nem kell varrogatni táskaanyagot, tépőzárat, olcsóbb, matt, bár a bogáncsot gyűjti).
Gyuri varrt nekem also merevítőhevedert, mert az ülés még az első teszt folyamán is ideiglenes volt (köszi Gyuri!), de majd varrunk vagy Buggybagsman lesz az emberem.

Meglátjuk.

(Üléshez való anyagokat, csatokat, hevedereket bárki talál Csepelen - Csepel művek területén -, a Sarolta-Bellon üzletben.)


Ráadás - muhaha


KÖSZÖNÖM GYURINAK ÉS WANEKNAK A RENGETEG SEGÍTSÉGET, TÜRELMET, MŰHELYT, ANYAGOT, ÖTLETET, TUDÁST! NÉLKÜLÜK TUTI NEM KÉSZÜLT VOLNA EL.
(Nem nyalizás, de nem igen tudok ilyen ügyeskezű szakikat, akik képesek lennének egy rozsdamentes buggyt így, ennyi élő módosítással, az én jelenlétem mellett így kivitelezni).

Tovább...

Bükkszék

1 comments

Megvolt.
Kevés széllel, de annál jobb hangulatban.


Tánc! ----->





A képek önmagukért beszélnek...
...lesz még ilyen!


...Forrás Fogadó ---> NEM!!!

Tovább...

MBM

0 comments

Magyar Buggy Múzeum




Wanek összegyűjtött egy bázist általa/általunk eddig látott buggykból, amik a magyar földeket szántják.
Minden bizonnyal bővülni fog, hogy mosolyt, kedvet merítsen belőle mindenki, aki buggy építésének gondolatával kacérkodik.

Tovább...

StainlessSteel

0 comments

2009.05.05-én megérkezett a teljes cső-armada Gyuriék műhelyébe.




Arra várt, hogy hazaérkezzek és a tervek alapján nekiessünk, felaprítsuk, majd újra összerakjuk, remélhetőleg egy buggy-bb formájú cső-halmazzá.

Tovább...

ÉMKT

2 comments

Kite-ozni, bandázni megyünk!!!





Részletek >>>ITT<<<

Tovább...