Hosszas tervezőmunka után a KITEFORCE műhelyében 2009. október 17-én elkezdődött a valós munka. Vágás, heggesztés, flexelés, csiszolás, esztergálás, fúrás, hajlítás, csavarozás.
A bázis a sokat látott, sok buggy szülőszobájának helyet adó Kiteforce-műhely volt.
A hangulat emelkedett, a hőmérséklet csökkent. A terv mindenkinek új volt, csak az én szemem előtt gurulgatott fel s alá, így izgalmas volt kicsit mindenkinek.
Kis buggy, aránylag egyszerű geometriával – gondoltam ekkor még -, kevés anyagból. Gyors szülésnek kell lennie.
Reggel 10-re mentünk, fél 11-re érkeztünk, estére meg kell lennie (estére provizórikus tervben volt Jégenjáróval egy osztrák út, hogy felmarkoljunk 1-1 ropogós Manta M3-at).
Az első darabok (nyak, villa, lábtartó, tengely, tengelyfelfüggesztés) gyorsan készültek, Gyuri hihetetlen tempóban faragta, illesztette az elemeket, közben a felmerülő eltéréseket orvosoltuk, hogy jó is, szép is legyen a végeredmény.
A nem négyzetes, illetve egyedi alakú elemeket nem vágattuk ki előre lézeresné, hanem helyszínen fragtuk, flexeltük, ami szintén ette az időt, de az oldalváz…az nem egyszerű történet. Térben jócskán görbülget minden irányba, de ez még nem elég, mert menet közben látjuk csak igazán, hogy is mutat élőben a sablon, amit még módosítgatunk…még szép.
Az oldacső hajlítása volt a legizgalmasabb, azon esett egy pici esztétikai csorba, de rajtunk kívül senki nem fogja látni – el sem mondjuk -, amit szépen sikerült orvosolni.
Nem lett kész 1 nap alatt.
Az első nap végére nyersre készült az oldalvázon kívül minden részegység.
Este fél7 körül Jégenjáróval suhantunk az osztrák határ felé, hogy találkozzunk Flo barátunkkal…22 nm-nyi Ozone Manta M3 gyerekkel a fehér dobozosban szárnyaltunk hazafelé.
Vasárnap nem tudtam bemenni, de Gyuri bement, hogy befejezze a bokorugrót.
Wanekkal összeimádkozták az oldalvázat a nyakkal, hátsó tengellyel.
Még mindig nem állt össze.
Hétfőn én is tudtam menni, hogy Gyuri melója után befejezzük a kicsikét.
Ekkor láttam először lábraállni. Kerekeken, ideiglenes üléssel, csak úgy kopaszon, köldökzsinórral. De felsírt, a mesterek is nézegették, hogy jó lesz ez, életben marad.
A letisztított elemeket kedden Gyuri közbenjárására nevetségesen olcsón lehomokfújták, megkapva azt a kívánt sötétszürke matt felületet, amit szerettem volna. (Szilikonnal kell kezelni, hogy ne legyen újjlenyomatos, zsíros.)
Nyersen ilyen kis kupac.
Nagyszerű érzés, hogy a tervekből, papírokból, köteg acélból kézzelfogható bicikli lett, aminek szülőcsatornából kirángatásánál jelen lehettem, sőt, kicsit én magam is rángattam a fejénél fogva.
Később kapott kevéske polifoam oldalvázborítást, amit textilszalaggal tekertem körbe (nem kell varrogatni táskaanyagot, tépőzárat, olcsóbb, matt, bár a bogáncsot gyűjti).
Gyuri varrt nekem also merevítőhevedert, mert az ülés még az első teszt folyamán is ideiglenes volt (köszi Gyuri!), de majd varrunk vagy Buggybagsman lesz az emberem.
Meglátjuk.
(Üléshez való anyagokat, csatokat, hevedereket bárki talál Csepelen - Csepel művek területén -, a Sarolta-Bellon üzletben.)
Ráadás - muhaha
KÖSZÖNÖM GYURINAK ÉS WANEKNAK A RENGETEG SEGÍTSÉGET, TÜRELMET, MŰHELYT, ANYAGOT, ÖTLETET, TUDÁST! NÉLKÜLÜK TUTI NEM KÉSZÜLT VOLNA EL.
(Nem nyalizás, de nem igen tudok ilyen ügyeskezű szakikat, akik képesek lennének egy rozsdamentes buggyt így, ennyi élő módosítással, az én jelenlétem mellett így kivitelezni).
