Otthon járva meglátogattam Kitech-Atit, akivel majd' nulla szélben kipróbáltuk a 15-ös Kitech Fly!3 protót.
A trükk lényege, hogy az ernyő sebessége gyorsabb legyen, mint a szél sebessége, ami nem volt nagy trükk nulla szélben...csak futás kérdése. El is fáradt Ati.
Felvételek/Vágás: SirBolts Zene: Smooth Current - The Beginning (intro)
Jó telünk volt. Jól esett, kellett a sok homok után.
Szél is volt, időm is, társaságom is, végre kipróbálhattam a rég áhított snowkite-ozást.
2010.01.29. - Velencei-tó (Bonobo, Wanek, SirBolts) Gyönyörű napsütés, tenisz-szél remek, vékonyan havas jég. Subaruval mentünk...nullás már nem lehetett a nap. Szelünk inkább nem volt, néha, nagy nehezen fel tudtam rángatni a 12es Mantát. Kis seggencsúszás, de nem elegendő, hogy board-ra álljak - kite-tal legelőször. Bonobo a 12,5es Ion-t próbálta repülésre bírni, de sajnos csak keveset maradt a levegőben, viszont mikor fent maradt, akkor sikerült kicsit csúszni a jéglambóval, amit Wanek mester faragott az MBS-ből. Számomra a délután folyamán, mindösszesen kb 15 percre érkezett el a várva várt pillanat. Remegő térdekkel, összeszorult gyomorszájjal felcsatoltam a boardot. Lesz, ami lesz. És esés nélkül csúsztam vagy 100 métert (videón is rajta van a legelső megindulás). Orra nem estem, csak seggre, mikor balfaszkodtam a még ismeretlen ernyővel vagy egyszerően elállt az a kis 4-5 csomós szél is. Szerelem első csúszásra! Ettől a ponttól nem lehetett velem bírni, imádtam lent lenni, elégedett voltam a 15 perccel is.
2010.01.30. - Fertő-tó Kiskarakterrel felkerekedtünk, hogy a hirtelen leesett 20 centis hóban eljussunk a fertőrákosi strandra, hogy végre találkozzunk a Széltolókkal, csússzunk a jégen, és kipróbáljuk Péter JN Randas kreálmányait. Legalább fél tucat összetört autó mellett lejutottunk a teljesen havazásmentes fertőrákosi strandra, ahol már javában repkedtek a Randas-ok. Gyors bemutatkozás után pakolás és szerelés. Újfent tenisz-szél, de a 10,5-es JN szépen repült, síléccel szépen ment. Kiskarakter is a naggyal próbálkozott, hogy lapra álljon, amit ügyesen abszolvált, hamar ráérzett a kis szélben és a boarddal igencsak technikás, sávokban havas tükör-jégen. Én a Mantával próbáltam talpon maradni, ami a havas részről lecsúszáskor igencsak nehéz volt, mivel szinte semmit nem akadt az él. Már becsúszva az ernyő alá, seggre ülve mást nem lehetett tenni, mint várni a havas sávot, hogy megfogja a lapot. Péter, Kálmán síléccel, korcsolyával mentek, a léc működött a legjobban. De nem is csak mentek, Péter hatalmasakat ugrott is a még teljesen piros 10es protóval. Sokat nem is beszélgettünk, igyekeztünk kihasználni a kis szelet, ami délutánra kicsit - nagyon kicsit - erősödött is. Azért láttuk az egyik legelső rongyukat, a "Pléd"-et, amiben aztán minden van, mi buherára érzékeny magyar léleknek szemet gyönyörködtető...muhaha. Minden férfi mögött egy erős nő áll...itt állt Edit, aki nem csak támogat, de kite-ozik is. Néha még elkalandozik és nem talál vissza, de nagyon ügyesen megy. Jó volt lent lenni, kicsit bandázni velük, kipróbálni a nulláról tervezett Randas-okat, amik egészen biztosan nem középszerű ernyők. Kis szélben is nagyon stabilak, meglepően gyorsan, kis íven fordulnak és amennyire ebben a szélben meg lehetett ítélni, teljesen kiszámíthatóan húznak, viselkednek. Jó volt élőben is megismerni ezeket az embereket, jó volt látni, hogy csapódtak hozzájuk is fiatalok (köszi a képeket Vikker család!), jó hogy ott is "lököttek" a kite-osok, a szél tudatmódosítja őket is, jó hogy vannak. Fogunk még találkozni velük. Köszi Széltolók!
2010.01.31. - Dunaújváros
Sokan, jó 12-16(?) csomós szélben. Komolyabb ismerkedés a Mantával, ami még ismeretlennek számított, néha kicsit meg is lepett.
A havas rét ezerszer jobb a havas jégnél. Jobb a siklásélmény, jobb esni is.
A lábamnak, combomnak viszont furcsa volt csak jobbra vagy csak balra haladni, hamar meg-megfájdult.
Jégenjáró, a 10-es Mantájával, Gyuri a Cabrihnával és a többi tube-os is szépeket ugráltak/estek.
Jó kis nap volt, bár még igencsak tanulós.
2010.02.03. - Velencei-tó (Bonobo, Jaime, Wanek, SirBolts) Nulla szél és még a lángosos sem volt nyitva...
Azért vártunk, dumáltunk, s mikor már kinéztük, hogy jutunk át a szelesebbnek mondott Dunaújvárosba, akkor befújt valami 5-6 csomós izé. Ki is pakoltunk, néha csúsztunk is, néha nem, néha loopolni kellett, neha az sem volt elég.
Jaime meg életében először snowkite-ozott, nem is akárhogy. Felállt, elment egy irányba, majd sima fordulóval vissza is jött.
Waneknak most sem volt szerencséje a Velencei-tóval.
2010.02.06. - Dunaújváros Sokan, nagyon sokan voltunk, helyiek, fővárosiak, újak, régiek. Alvás nélkül mentem, illetve a kocsiban sikerült aludni. Esett a hó, farkasordító hideg volt, semmi kedvem nem volt még bakancsot cserélni, zsinórokat letekerni, hóban mászkálni, pofámat lefagyasztani. Így aztán Gergő vitte el a Mantát egy első körre. Második napján már nagyon jól ment. Evett az irigység látva az arcán a jókedvet, mi az hogy az én ernyőmmel neki jó én meg itt vacogok a hülő kocsiban...Öltözködés, készülődés és elkezdtem szurkálni a voodoo-babámat, hogy Kiskarakter jöjjön már le. Cseréltünk és váltogatva nekivágtam életem legjobb havas napjának.
Remek, finom hó mindenütt, nem jeges, nem is teljesen por, a hangárok takarásában lévő pöffös szélből kiérve pedig felnyílt a pöffmentes, hatalmas hóval teli kis-Kánaán. Csak csúszás és csúszás, rengeteg színes ernyő, az ügyesek ugráltak is, a felderítő kedvűek őzeket hajtottak vagy csak speed-et nyomtak ernyőszakadásig.
Az adrenalintől semmi fáradtságot nem éreztem, sőt Gyurit, Sebit látva pár kis ugrással is próbálkoztam, most vagy soha alapon. És de jól tettem! Micsoda remek, bár még furcsa érzés!
Igazán beleszerettem a Mantámba, a havazásba - bár, ha ki lehetzne találni, hogy napsütésben és 15-20 fokban is lehessen ezt művelni vizesedés nélkül...
Hazafelé kb 5 percalatt elillant a véremből az adrenalin, kimúltam Bp-en ébredtem.
Legjobb snowkite-nap!
2010.02.13. - Kecskéd
(Gyuri, Wanek, SirBolts)
Az ország közepén olvadni kezdett, a nyugatin még fagyott, nehol havazott.
Ki kéne használni az utolsó leheletét a télnek, menjünk nyugatabbra!
Csak reggel, kocsibaszálláskor alakult ki, hogy megnézzük a kecskédi repteret. Nyugatabbra van, mint Dunaújváros, de még nincs túl messze, a GoogleEarth alapján elvileg minden szélirány jó lehet, hát gyerünk.
Magyarosan gazos reptér, bár a neten nagyobbnak tűnt. A reptérparancsnok nagyon szívélyes volt, megmutatta, hol pakoljunk ki, merre menjünk. Gyakorlatilag az egész reptér hármunké volt. Illetve majdnem csak kettejüké.
18-20 csomós elálló, ráfújó szél volt, gondoltam a dudai menésen felbuzdulva, kirakom én a 12-est, aminek kb 20-25 csomó a vége. Azonban a rohadt szél mindig kicseszett velem, lefújta a havat a szárnyvégről szépen összecsomózva ezzel a nagy rongyot. Kétszer kicsomóztam, a harmadiknál már elment a kedvem az egész havazástól, mikor Wanek megszánt és türelmesen segített. Mire meglett én is meggondoltam magam és a 7-es mellett döntöttem. Ez már nem gubancolódott, lehetett menni.
Kicsit jobban kellett vele szinuszolni, de vitt, ha fújt. A havat nem szerettem. A teteje kicsit megfagyott, amibe gyönyörűen beleakadt a deszka eleje ha elállt a szél és egy újabb széllökésnél már a fejem volt a deszkám helyén, az meg a sisakom helyén, ernyő meg persze menne...
Lassanként belemelegedtem és gondoltam, megnézem, mit is tud a kis fürge 7-es Frenzy FYX.
Rúg, harap és gyorsaságát kihasználva visszaküldve a zenith-re egész szépeket emel is. Jó móka.
Átmelegítő szünet után Gyuri ment mindkét ernyőmmel - a Mantával szépeket ugrált is -, Wanek pedig a Frenzyvel. Rég nem mentek friss soft-okkal, szerintem nem bánták meg, hogy kipróbálták, talán még kicsit szerették is az emlékek miatt.
Az utolsó itthoni havas napot egy remek tatai halászlével koronáztuk meg.
Hejj, de jó havas szezon volt!!!
Felvételek: Gyuri, kiskarakter, SirBolts Vágás: SirBolts Zene: The Rolling Stones - You Can't Always Get What You Want Dj Barkács and Ezermaster - Omanuva The Clash - Spanish Bombs (live) Vampire Weekend - A-Punk Vampire Weekend - Walcott
Gyurmák kipróbálta a Kitech Fly!2 9 és 15 m2-es zártcellás ernyőket.
"Először is szeretném tisztázni, hogy a vélemény szubjektív, személyes tapasztalásom alapján készült, nem érdekem semmilyen pro vagy kontra vélemény nyilvánítása...
Helyszín: Nyíregyháza-Borbányai lőtér. Szél: 1.nap 6-9 csomós, 2.nap 10-13 csomós, mindkét nap pöffös, igazi magyar, szar szél.
Első benyomások: Az ernyők anyaga tapintásra hasonló, a már megszokott softok anyagához, nekem nincs különbség. A varrások szépen eldolgozottak, bár nincs a széleken olyan műanyag védőfólia-peremezés, (ezt egyébként eddig csak az Ozone-nál láttam, nemtudom, pl. egy Flysurfer-nél van-e) elég strapabírónak és erősnek tűnnek. Minőségre a HQ ernyőimhez tudom hasonlítani.
Kék ernyő a 15-ös, piros a 9-es. Bar: Elsőre nagyon könnyű, nekem szokatlanul rövid. A trim pull-pull rendszerű, ezt én speciel jobban szeretem, mint pl. a farkasfogast (clamcleat Ozone-nál). A chicken loop egy eddig számomra ismeretlen megoldás, egy több tépőzáras technika, nekem őszintén a megszokott stiftes megoldás jobban tetszik, ezzel így elsőre nagyon nehezen tudtam csak oldani. A fenti képen látszik, hogy egy, a két külső kötelet összekötő (fekete) zsinóron lóg az ernyő, ezt már én tettem rá, gyárilag ez nincs rajta. Ez azért jó (ugyancsak a Flexifoil/HQ/Ozone rendszerből), mert talajon egy tüske leszúrásával azon könnyen lehet tárolni az ernyőt. Ráadásul ezt a kötelet könnyebb húzni, amikor rakod le az ernyőt, mint a 2 külső golyóját, mert ez úgy lóg menet közben és könnyebb elérni. A HQ bárján ennek a kötélnek a közepén van még egy kis hurok, azt lehet akasztani a leszúrótüskébe, ekkor a 2 külső kötél sem tud elcsúszni egymástól, ha sokáig a földön van az ernyő. Filléres változtatás, de kényelmes tud lenni, esetleg ez is bekerülhet a következő verziókba. (Itt szeretnék elnézést kérni Attilától, remélem ezeket a fejlesztési ötleteket nem okoskodásnak veszi, ez csak az én tapasztalatom, hátha másnak is segítség lesz majd.) A 4 fő kötél meglepően vékony, mint megtudtam azért, hogy jó éles legyen az ernyő.
Ernyő: Első ránézésre az tűnt fel, hogy annyi kötél van rajta, mint a pókháló, gondoltam, hogy ezek biztos könnyen összegubancolódnak, de a tesztek során kiderült, alaptalanul. Csatlakozásoknál (speed system) 3 csigás rendszer. Ram-ról (zárt cellás softkite) lévén szó felhúzás előtt be kell tépőzárazni a szelepet (középen a kilépőélnél). Kérdéses volt számomra, mennyi idő kell, hogy felfújódjon, milyen kemény, stb. A felfújást észre sem venni, amíg szarakodtam a leszúrással, meg is telt. Meglepő, hogy, milyen nyomás van a cellákban, nyilván nem peng, de úgy egyben van, olyan flexibilis az egész. Van egy kérdőjelem, hogy mivel a cellák ennyire tele vannak levegővel, egy esetleges földhözbaszásnál mennyire sérülékenyek a cellák a hirtelen nagy nyomás miatt. Az ernyők két sarkában van 2 kis 'kifolyó', víznél itt jön ki a felesleges víz. Azt meg végképp nem értem, hogy akkor a levegő miért nem???:)
BEREPÜLÉS, 15m2 Első alany a 15-ös volt. Felhúzás a szokott módon, de nem oldalról, hanem szemből - tüskéből kiakaszt, bar kitol, el balra és szélablakban megáll. Na, gondoltam most jó szar szél van, most kiderül mit ér az ernyő. Hát...láttam csodát! Kurva stabilan áll szélablakban, mindkét irányban, a pöffök jönnek, mennek, kicsit hátrál-előrejön, de NEM ESIK ÁT! A 2órás teszt után egyszer sem esett át! Nézzük zeniten. Ott is nagyom stabil, még a cipőfűzőmet is bekötöttem közben, meg tökeimet is elrendeztem a gatyámban de ez ott állt egy helyben.
Sikerült felvenni videóra az egyik ilyen 'hogy kezeli a pöfföt, meg leállás stabilitás'-jelenetet, ez a kedvencem:
Az elején 2-3 sec-nél van az hogy megszűnik minden áramlás, az ernyő szinte a hátam mögé kerül - itt eddig nekem minden, még a tube is átesik -, ez is megindul lefelé (gondoltam, na azér' itt ez is megfő), de utána visszabillent és visszahátrálva ugyan, de stabilizálódott. Ez végig így volt, nem tudott olyan helyzet adódni, hogy átesne. Ez nagyon tetszett, hogy nem a szopásról szól a kite-ozás, hanem hogy menjen a paraszt...
Hangtime, illetve biztonságos emelés.
Ez a másik nagy szerelem benne, hogy bár nem olyan agresszíven emel, mint pl. a HQ, vagy a tube, de nagyon hosszú ideig tart és nagyon finoman tesz le. Talajon mindig az volt a bajom és félelmem - miután néhányszor odabasztam magam -, hogy nem mertem igazán nagy sebességnél meghúzni a bart, hogy felkapjon, mert féltem, hogy utána a talajhoz basz. Na ez nem basz oda, valószínűleg a nagy méretének köszönhetően is, szépen tesz le és a hosszú siklás miatt mindenre van idő. Félóra után jobban bíztam benne, mint a 4 éves HQ Montana-mban. A tesztről van még 2 videó, mindkettő a mai, 11-13 csomós szélben készült, teljesen kitolt trimmel (gyengített):
A reülési karakterisztikája nekem nagyon bejött, a kite-ozás - szívás arány ezzel az ernyővel nagyon jó.
Landolás:
Lerakni is a megszokott módon raktam le, a 2 külső kötelet húztam a csinált kötelemmel, szépen összecsuklott és lejött. Próbáltam a gyári leash-el, de ebben a szélben nekem nem működött, lejött szélablakban, de kis hátrálás után megint visszaemelkedett (ez a jól ismert tedd le a tubét nagy szélben egyedül-lehetetlenség), vagy csak valamit elbasztam.
BEREPÜLÉS, 9m2
Túl sok mindent nem tudok hozzátenni a 15-höz képest, a karakterisztika hasonló, a méretkülönbség adta differenciákkal.
Nyilván gyorsabb az ernyő, talán a 12-es RRD tubémhoz hasonló. Talán nem kezeli olyan jól a pöfföket, bár ezt sem sikerült soha átejteni, de ez olyan 'rángatósabb' nekem. Emelni szépen emel -és tart, nyilván méretarányosan. Backloop-os fordulónál kitolva a bar-t nagyon szépen elgyengül és gyorsan átmegy a másik oldalra, ezt élveztem is nagyon. Egyértelműen nagyon jó ernyő, pl. a kis 7,5-ös HQ Apex-emmel hasonlítgattam
ma, nagyságrendekkel jobb, mondjuk az egy sima húzóernyő. Igazából nem tudok mást írni róla, mert a 15-ösnél már leírtam.
Vannak erről is videók:
Amire még nagyon kíváncsi vagyok, hogy vízen hogy teljesítenek, mennyire kezelhető ez a zártcellás megoldás vízről felvételnél, stb.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen tapasztalatai lesznek másnak.
Engem meggyőztek.
MEGA THANX Károly Attilának, az ernyők tervezőjének és gyártójának, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta az ernyőket tesztelés céljára!
Első igazi, éles gurulás az áhított „kicsikocsival”.
Mivel a Bükkszéki túrán se rendes széllel, se megfelelő csavarral nem készültem, nem tudtam kipróbálni a dombokon. (Ezúton is köszönöm Gabesznak az M20as csavarokat!)
HHH-n sikerült először kite-tal a kezemben beleülnöm és kipróbálnom, milyen is.
Mivel a depower-rel menést még tanulom, szokom, nem teljesen objektív a vélemény, hiszen sok mindenre kellett figyelni a buggy viselkedésén kívül is, ami önmagában is elég lett volna, hiszen teljesen másként viselkedik egy kis, freestyle-ra épített járgány, mint egy nagy tengelyhosszú, nehezebb.
Azt reméltem, hogy könnyű lesz és agilis. Az lett. Nem tudok pontos tömeget (még), de az érződik, hogy valahol 25kg körül lehet. A képeken az látszik, hogy az ülés még mindig nagyon magas, így a súlypont is még magasabb a kívántnál.
A tanulós tapasztalataim a következők.
Nagyon könnyen megindul. Mind előre, mind oldalra a segge, mind valamelyik hátsó kereke a levegőbe. Nagy tempót még nem mertem menni a kite ismeretlensége és érezhető emelése miatt, de 30-35 km/h körül még teljesen kezelhetően megy egyenesen, bár érdemes figyelni a finom lábmozdulatokra, ugyanis kis sebességnél sem kell sok, hogy kitoljuk a fenekét vagy 180/360 fokos pörgést csináljunk vele. Az ülés lejebb engedése remélhetőleg javít ezen.
Nem lesz nehéz trükközni vele, mindinkább mindhárom kerék talajon tartása lesz nagyobb meló.
Kell egy jó ülést csinálni, ami magában foglalja az alsó merevítést, puha, de kellő deréktámaszt, illetve ami nem vékony hevederekkel fekszik fel az oldalvázra, belevágva ezzel az oldalvázborításba. Majd a pánt helyett az ülésanyag fekszik föl a csőborításra, hogy elossza a terhet.
A defektes gumiköpenybe vagy belsőt kell varázsolni, vagy új, menő köpenyt kell szerezni (kinézve).
Még mindig azt mondom, hogy prototípus, aminek bizonyosan jönnek majd elő apró hibái, sőt egész biztosan nem lesz mindenki kedvence – szerencsére -, de nagyon olyan lett, amit elképzeltem, szerette volna, hogy legyen. Innentől az én saram, hogy be tudom-e törni.
Első kicsomagolás a birtokomba kerülés után 1(!) héttel…irgalmatlan türelmetlenség, vágy, hogy összerakjam, egyben lássam, magamra kössem, reptessem.
Kiterítve (is) nagy volt és szép. 12nm-es méretéhez képest azonban kisebb, mint gondoltam, ami kicsit megnyugtatott. És de jó választás volt a szürke-fekete-naracs színkombináció! Imádom!
Zsinórok pofon egyszerően szám és színkódolva kerülnek a helyükre és lehet a trapézba akasztani, startoltatni.
Szél majdnem teljes hiányában rohanni kellett vele, hogy felszálljon, de felment.
Akkor még rejtélyes okból kifolyólag Jégenjáró 10ese szebben repült, az enyém nagyon lomhán fordult, már ha fordult. OK, ha nincs szél, nem akarunk csodát.
Elpakolás, gyerünk fel a dombtetőre, ahová jobban befúj.
Befújt, de az ernyő csak szarabbul viselkedett, még annyira sem fordult, illetve húzott befelé a völgy felé. Izzadtam is rendesen…drága is, nem is fordul és még egy pöff, s én már sertésjelmezbe öltözött Chastaként tanulom magam darabokra törni…pfffffffff
Nem lehet, hogy szar, nem! Kerestem a hibát, hátha szarul kötöttem be valamit, de a számok egyértelműek…de akkor sem fordul! Közben Jégenjáró meg vidáman boardozott piros M3-ával a domboldalon.
Mikor visszaért megnézettem vele. Hát persze, hogy áthúztam az egyik kormányzsinórt a depower-csigás rendszeren…Utána természetesen jól fordult. Méretéhez képest.
Szél továbbra sem volt, pakoltunk is, így egy rendes teszt még várat magára.
Jégenjáró a Manta M3 10m-ről:
"Egyelőre valóban csak annyit tudok mondani róla, hogy nulla szélben felhúzott egy lejtőn a lambóval. Nyögvenyelősen itt-ott, de felhúzott :)
Ja, és persze azt, hogy az első felhúzásnál teljesen beleszerelmesedtem. :)) De nincs rá magyarázat, miértek és hogyanok. Csak van, és én szeretem, ahogy repül :))))
Tutira szuper jó lesz a cucc, nincs más lehetőség, csak szeretném már felvenni valami durvább szélben, hogy érezzem azokat a bizonyos szinteket, amik a bar mozgatásával előcsalogathatóak belőle. Nameg, hogy hol vannak a határok...alig várom, hogy feszegessük őket."
De legközelebb csak januárban. Buggyban vagy talán havon?
Kis félig üres ipari parkba mentem, hogy végre kiteríthessem a 7m Frenzy FYX-et. Forgott, rúgott a szél, de felszáradt, nem bírtam magammal, muszáj volt kipróbálni.
Apám kocsiból nézett, mit csinálok a nagy szélben (szerintem 25-55kmh között minden volt). Első startolás (persze hátszélben) 6-8m lábonszántás, még megfogtam. Aztán azonnal szélcsend, ernyő ereszkedik is, majd rárúgott a ki tudja éppen milyen irányú szél. Jjjjjjiiihhhháááááá....Pille testem a levegőben és már lélekben készültem a bokatörésre. Nem tudom, mit de valamit próbáltam mahinálni a boom-mal (talán depowereltem, hogy siklás legyen inkább, aztán kicsit újra ráhúztam?), tényleg nem tudom, mit, de tényleg igyekeztem nem füstölt sonkaként lógni. És lábra (nem tört) érkeztem, fogtam a gyeplőt tovább.Volt szívritmus-zavar.Apám persze nem ismervén a lehetséges veszélyeket (új, ismeretlen ernyő, boka, árok, villanyoszlop, ipari csarnok), szemét se' rendítette. Aztán kérdeztem: - Mekkorát ugrottam? Volt 1méter (nekem 2-3-nak is tűnt, de direkt nem akartam befolyásolni)? - Neeeem, jóval több volt az. 1,5-2.
A táskára dobott kamera szerint 1,80-2m körül sikítottam. Ez indokolja is, hogy utána miért láttam a melósokat "pihenni". Még ismerkedni kell. Banán után pláne. Az ernyőről 15 perc után többet felesleges is lenne...
