Kis félig üres ipari parkba mentem, hogy végre kiteríthessem a 7m Frenzy FYX-et.
Forgott, rúgott a szél, de felszáradt, nem bírtam magammal, muszáj volt kipróbálni.
Apám kocsiból nézett, mit csinálok a nagy szélben (szerintem 25-55kmh között minden volt).
Első startolás (persze hátszélben) 6-8m lábonszántás, még megfogtam. Aztán azonnal szélcsend, ernyő ereszkedik is, majd rárúgott a ki tudja éppen milyen irányú szél. Jjjjjjiiihhhháááááá....Pille testem a levegőben és már lélekben készültem a bokatörésre. Nem tudom, mit de valamit próbáltam mahinálni a boom-mal (talán depowereltem, hogy siklás legyen inkább, aztán kicsit újra ráhúztam?), tényleg nem tudom, mit, de tényleg igyekeztem nem füstölt sonkaként lógni.
És lábra (nem tört) érkeztem, fogtam a gyeplőt tovább.Volt szívritmus-zavar.Apám persze nem ismervén a lehetséges veszélyeket (új, ismeretlen ernyő, boka, árok, villanyoszlop, ipari csarnok), szemét se' rendítette.
Aztán kérdeztem:
- Mekkorát ugrottam? Volt 1méter (nekem 2-3-nak is tűnt, de direkt nem akartam befolyásolni)?
- Neeeem, jóval több volt az. 1,5-2.
A táskára dobott kamera szerint 1,80-2m körül sikítottam. Ez indokolja is, hogy utána miért láttam a melósokat "pihenni".
Még ismerkedni kell. Banán után pláne.
Az ernyőről 15 perc után többet felesleges is lenne...
0 comments:
Megjegyzés küldése