Első igazi, éles gurulás az áhított „kicsikocsival”.
Mivel a Bükkszéki túrán se rendes széllel, se megfelelő csavarral nem készültem, nem tudtam kipróbálni a dombokon. (Ezúton is köszönöm Gabesznak az M20as csavarokat!)
HHH-n sikerült először kite-tal a kezemben beleülnöm és kipróbálnom, milyen is.
Mivel a depower-rel menést még tanulom, szokom, nem teljesen objektív a vélemény, hiszen sok mindenre kellett figyelni a buggy viselkedésén kívül is, ami önmagában is elég lett volna, hiszen teljesen másként viselkedik egy kis, freestyle-ra épített járgány, mint egy nagy tengelyhosszú, nehezebb.
Azt reméltem, hogy könnyű lesz és agilis. Az lett. Nem tudok pontos tömeget (még), de az érződik, hogy valahol 25kg körül lehet. A képeken az látszik, hogy az ülés még mindig nagyon magas, így a súlypont is még magasabb a kívántnál.
A tanulós tapasztalataim a következők.
Nagyon könnyen megindul. Mind előre, mind oldalra a segge, mind valamelyik hátsó kereke a levegőbe. Nagy tempót még nem mertem menni a kite ismeretlensége és érezhető emelése miatt, de 30-35 km/h körül még teljesen kezelhetően megy egyenesen, bár érdemes figyelni a finom lábmozdulatokra, ugyanis kis sebességnél sem kell sok, hogy kitoljuk a fenekét vagy 180/360 fokos pörgést csináljunk vele. Az ülés lejebb engedése remélhetőleg javít ezen.
Nem lesz nehéz trükközni vele, mindinkább mindhárom kerék talajon tartása lesz nagyobb meló.
Kell egy jó ülést csinálni, ami magában foglalja az alsó merevítést, puha, de kellő deréktámaszt, illetve ami nem vékony hevederekkel fekszik fel az oldalvázra, belevágva ezzel az oldalvázborításba. Majd a pánt helyett az ülésanyag fekszik föl a csőborításra, hogy elossza a terhet.
A defektes gumiköpenybe vagy belsőt kell varázsolni, vagy új, menő köpenyt kell szerezni (kinézve).
Még mindig azt mondom, hogy prototípus, aminek bizonyosan jönnek majd elő apró hibái, sőt egész biztosan nem lesz mindenki kedvence – szerencsére -, de nagyon olyan lett, amit elképzeltem, szerette volna, hogy legyen. Innentől az én saram, hogy be tudom-e törni.
Hosszas tervezőmunka után a KITEFORCE műhelyében 2009. október 17-én elkezdődött a valós munka. Vágás, heggesztés, flexelés, csiszolás, esztergálás, fúrás, hajlítás, csavarozás.
A bázis a sokat látott, sok buggy szülőszobájának helyet adó Kiteforce-műhely volt.
A hangulat emelkedett, a hőmérséklet csökkent. A terv mindenkinek új volt, csak az én szemem előtt gurulgatott fel s alá, így izgalmas volt kicsit mindenkinek.
Kis buggy, aránylag egyszerű geometriával – gondoltam ekkor még -, kevés anyagból. Gyors szülésnek kell lennie.
Reggel 10-re mentünk, fél 11-re érkeztünk, estére meg kell lennie (estére provizórikus tervben volt Jégenjáróval egy osztrák út, hogy felmarkoljunk 1-1 ropogós Manta M3-at).
Az első darabok (nyak, villa, lábtartó, tengely, tengelyfelfüggesztés) gyorsan készültek, Gyuri hihetetlen tempóban faragta, illesztette az elemeket, közben a felmerülő eltéréseket orvosoltuk, hogy jó is, szép is legyen a végeredmény.
A nem négyzetes, illetve egyedi alakú elemeket nem vágattuk ki előre lézeresné, hanem helyszínen fragtuk, flexeltük, ami szintén ette az időt, de az oldalváz…az nem egyszerű történet. Térben jócskán görbülget minden irányba, de ez még nem elég, mert menet közben látjuk csak igazán, hogy is mutat élőben a sablon, amit még módosítgatunk…még szép.
Az oldacső hajlítása volt a legizgalmasabb, azon esett egy pici esztétikai csorba, de rajtunk kívül senki nem fogja látni – el sem mondjuk -, amit szépen sikerült orvosolni.
Nem lett kész 1 nap alatt.
Az első nap végére nyersre készült az oldalvázon kívül minden részegység.
Este fél7 körül Jégenjáróval suhantunk az osztrák határ felé, hogy találkozzunk Flo barátunkkal…22 nm-nyi Ozone Manta M3 gyerekkel a fehér dobozosban szárnyaltunk hazafelé.
Vasárnap nem tudtam bemenni, de Gyuri bement, hogy befejezze a bokorugrót.
Wanekkal összeimádkozták az oldalvázat a nyakkal, hátsó tengellyel.
Még mindig nem állt össze.
Hétfőn én is tudtam menni, hogy Gyuri melója után befejezzük a kicsikét.
Ekkor láttam először lábraállni. Kerekeken, ideiglenes üléssel, csak úgy kopaszon, köldökzsinórral. De felsírt, a mesterek is nézegették, hogy jó lesz ez, életben marad.
A letisztított elemeket kedden Gyuri közbenjárására nevetségesen olcsón lehomokfújták, megkapva azt a kívánt sötétszürke matt felületet, amit szerettem volna. (Szilikonnal kell kezelni, hogy ne legyen újjlenyomatos, zsíros.)
Nyersen ilyen kis kupac.
Nagyszerű érzés, hogy a tervekből, papírokból, köteg acélból kézzelfogható bicikli lett, aminek szülőcsatornából kirángatásánál jelen lehettem, sőt, kicsit én magam is rángattam a fejénél fogva.
Később kapott kevéske polifoam oldalvázborítást, amit textilszalaggal tekertem körbe (nem kell varrogatni táskaanyagot, tépőzárat, olcsóbb, matt, bár a bogáncsot gyűjti).
Gyuri varrt nekem also merevítőhevedert, mert az ülés még az első teszt folyamán is ideiglenes volt (köszi Gyuri!), de majd varrunk vagy Buggybagsman lesz az emberem.
Meglátjuk.
(Üléshez való anyagokat, csatokat, hevedereket bárki talál Csepelen - Csepel művek területén -, a Sarolta-Bellon üzletben.)
Ráadás - muhaha
KÖSZÖNÖM GYURINAK ÉS WANEKNAK A RENGETEG SEGÍTSÉGET, TÜRELMET, MŰHELYT, ANYAGOT, ÖTLETET, TUDÁST! NÉLKÜLÜK TUTI NEM KÉSZÜLT VOLNA EL.
(Nem nyalizás, de nem igen tudok ilyen ügyeskezű szakikat, akik képesek lennének egy rozsdamentes buggyt így, ennyi élő módosítással, az én jelenlétem mellett így kivitelezni).
Első kicsomagolás a birtokomba kerülés után 1(!) héttel…irgalmatlan türelmetlenség, vágy, hogy összerakjam, egyben lássam, magamra kössem, reptessem.
Kiterítve (is) nagy volt és szép. 12nm-es méretéhez képest azonban kisebb, mint gondoltam, ami kicsit megnyugtatott. És de jó választás volt a szürke-fekete-naracs színkombináció! Imádom!
Zsinórok pofon egyszerően szám és színkódolva kerülnek a helyükre és lehet a trapézba akasztani, startoltatni.
Szél majdnem teljes hiányában rohanni kellett vele, hogy felszálljon, de felment.
Akkor még rejtélyes okból kifolyólag Jégenjáró 10ese szebben repült, az enyém nagyon lomhán fordult, már ha fordult. OK, ha nincs szél, nem akarunk csodát.
Elpakolás, gyerünk fel a dombtetőre, ahová jobban befúj.
Befújt, de az ernyő csak szarabbul viselkedett, még annyira sem fordult, illetve húzott befelé a völgy felé. Izzadtam is rendesen…drága is, nem is fordul és még egy pöff, s én már sertésjelmezbe öltözött Chastaként tanulom magam darabokra törni…pfffffffff
Nem lehet, hogy szar, nem! Kerestem a hibát, hátha szarul kötöttem be valamit, de a számok egyértelműek…de akkor sem fordul! Közben Jégenjáró meg vidáman boardozott piros M3-ával a domboldalon.
Mikor visszaért megnézettem vele. Hát persze, hogy áthúztam az egyik kormányzsinórt a depower-csigás rendszeren…Utána természetesen jól fordult. Méretéhez képest.
Szél továbbra sem volt, pakoltunk is, így egy rendes teszt még várat magára.
Jégenjáró a Manta M3 10m-ről:
"Egyelőre valóban csak annyit tudok mondani róla, hogy nulla szélben felhúzott egy lejtőn a lambóval. Nyögvenyelősen itt-ott, de felhúzott :)
Ja, és persze azt, hogy az első felhúzásnál teljesen beleszerelmesedtem. :)) De nincs rá magyarázat, miértek és hogyanok. Csak van, és én szeretem, ahogy repül :))))
Tutira szuper jó lesz a cucc, nincs más lehetőség, csak szeretném már felvenni valami durvább szélben, hogy érezzem azokat a bizonyos szinteket, amik a bar mozgatásával előcsalogathatóak belőle. Nameg, hogy hol vannak a határok...alig várom, hogy feszegessük őket."
De legközelebb csak januárban. Buggyban vagy talán havon?
- Még el sem indult, már szünetet tart. Röhej! - Így jubilál, hahaha, szánalmas! - Szájkaratés hülyegyerek…
Előre láthatóan ez év végéig, mivel a munka visszaszólít a dünék közelébe, így ezt a felületet nem is háborgatnám nagyon ottani eseményekkel, hiszen arra ott van Wendy blogja, a desertkitebuggying.blogspot.com. Azt sem tudom megígérni, hogy agymenéseim, a visszatéréssel (hejj, de sokan várhatják :( ) kapcsolatos dolgok biztosan itt is fejtegetésre kerülnek. Meglátjuk. Hja, igen, a cinege-túra videója is ha elkészül, biztosan helyet kap itt is. Ami biztos, hogy 2010 januárjában újra támadok. ...gyönyörű 1 hónap volt! muhaha
