A W D: 2009

Softkite saga

Somogy megye a magyar softkite bölcső?

Valamit le kéne tegyek az asztalra, hogy az alábbi sztori ne puszta egybeesésnek tűnjön.
Történt ugyanis, hogy valahogy még a Kiterider-es Holecz Csabi révén 3-4 éve láttam Kitech ernyőt. Talán mondta, talán nem, talán csak nem figyeltem, hogy az hazai. Már nem is emlékszem, honnan tudtam meg, hogy magyar ernyő, ami szülővárosomtól mintegy 50km-re fekvő Kaposváron készül. Somogy megyében.
Talán másfél éve, talán több, valahogy - részleteit agyam sorvadozó sejtjei tárolhatták - rátaláltam a soproni Széltolókra, akik saját rongyokat készítgetnek.
Fel is vettem velük a kapcsolatot, néha internetbeszélünk is, de csak a minap derült ki, hogy Péter és felesége Edit is kaposváriak - illetve ott gyerekeskedtek. Paff.
Innen nagyon adja magát a gondolat, hogy Kaposvár a hazai softkitegyártók szülőszobája, ha még nekem is sikerülne úgy keverni a dolgokat - igyekszem, igyekszem -, hogy abból valami pozitív is kisüljön, akkor egyértelműen és egyben ˝tudományosan˝ bizonyítottá válna, hogy Somogy megye nem csak softkite-szülőszoba, hanem a "hardcore softosok" bölcsője is.

Muhaha

Így nézve, hogy miért is akartam én megkeresni ezeket az embereket, már nem is csoda...inkább amolyan Earl Hickey-s KARMA.

KFT'09

Ilyen volt az első.

Felvételek:
jlenart, kiskarakter, Kiskövér, SirBolts
Vágás:
SirBolts
Zene:
Zuboly - Másfél millió tépés Magyarországon
RJD2 - Ghostwriter
DJ Morgoth - Ace of spades feels good

Sok jófajta, széllelbélelt ember az ország minden részéről.........szél nélkül.
De lesz még hasonló.

...széllel!

Kitech FLY!2 teszt

Gyurmák kipróbálta a Kitech Fly!2 9 és 15 m2-es zártcellás ernyőket.

"Először is szeretném tisztázni, hogy a vélemény szubjektív, személyes tapasztalásom alapján készült, nem érdekem semmilyen pro vagy kontra vélemény nyilvánítása...

Helyszín: Nyíregyháza-Borbányai lőtér.
Szél: 1.nap 6-9 csomós, 2.nap 10-13 csomós, mindkét nap pöffös, igazi magyar, szar szél.

Első benyomások:
Az ernyők anyaga tapintásra hasonló, a már megszokott softok anyagához, nekem nincs különbség.
A varrások szépen eldolgozottak, bár nincs a széleken olyan műanyag védőfólia-peremezés, (ezt egyébként eddig csak az Ozone-nál láttam, nemtudom, pl. egy Flysurfer-nél van-e) elég strapabírónak és erősnek tűnnek. Minőségre a HQ ernyőimhez tudom hasonlítani.

Kék ernyő a 15-ös, piros a 9-es.

Bar:
Elsőre nagyon könnyű, nekem szokatlanul rövid. A trim pull-pull rendszerű, ezt én speciel jobban szeretem, mint pl. a farkasfogast (clamcleat Ozone-nál).

A chicken loop egy eddig számomra ismeretlen megoldás, egy több tépőzáras technika, nekem őszintén a megszokott stiftes megoldás jobban tetszik, ezzel így elsőre nagyon nehezen tudtam csak oldani.
A fenti képen látszik, hogy egy, a két külső kötelet összekötő (fekete) zsinóron lóg az ernyő, ezt már én tettem rá, gyárilag ez nincs rajta. Ez azért jó (ugyancsak a Flexifoil/HQ/Ozone rendszerből), mert talajon egy tüske leszúrásával azon könnyen lehet tárolni az ernyőt. Ráadásul ezt a kötelet könnyebb húzni, amikor rakod le az ernyőt, mint a 2 külső golyóját, mert ez úgy lóg menet közben és könnyebb elérni. A HQ bárján ennek a kötélnek a közepén van még egy kis hurok, azt lehet akasztani a leszúrótüskébe, ekkor a 2 külső kötél sem tud elcsúszni egymástól, ha sokáig a földön van az ernyő. Filléres változtatás, de kényelmes tud lenni, esetleg ez is bekerülhet a következő verziókba.
(Itt szeretnék elnézést kérni Attilától, remélem ezeket a fejlesztési ötleteket nem okoskodásnak veszi, ez csak az én tapasztalatom, hátha másnak is segítség lesz majd.)
A 4 fő kötél meglepően vékony, mint megtudtam azért, hogy jó éles legyen az ernyő.

Ernyő:
Első ránézésre az tűnt fel, hogy annyi kötél van rajta, mint a pókháló, gondoltam, hogy ezek biztos könnyen összegubancolódnak, de a tesztek során kiderült, alaptalanul.
Csatlakozásoknál (speed system) 3 csigás rendszer.

Ram-ról (zárt cellás softkite) lévén szó felhúzás előtt be kell tépőzárazni a szelepet (középen a kilépőélnél).
Kérdéses volt számomra, mennyi idő kell, hogy felfújódjon, milyen kemény, stb.
A felfújást észre sem venni, amíg szarakodtam a leszúrással, meg is telt. Meglepő, hogy, milyen nyomás van a cellákban, nyilván nem peng, de úgy egyben van, olyan flexibilis az egész.

Van egy kérdőjelem, hogy mivel a cellák ennyire tele vannak levegővel, egy esetleges földhözbaszásnál mennyire sérülékenyek a cellák a hirtelen nagy nyomás miatt.
Az ernyők két sarkában van 2 kis 'kifolyó', víznél itt jön ki a felesleges víz. Azt meg végképp nem értem, hogy akkor a levegő miért nem???:)

BEREPÜLÉS, 15m2

Első alany a 15-ös volt.
Felhúzás a szokott módon, de nem oldalról, hanem szemből - tüskéből kiakaszt, bar kitol, el balra és szélablakban megáll. Na, gondoltam most jó szar szél van, most kiderül mit ér az ernyő.
Hát...láttam csodát! Kurva stabilan áll szélablakban, mindkét irányban, a pöffök jönnek, mennek, kicsit hátrál-előrejön, de NEM ESIK ÁT! A 2órás teszt után egyszer sem esett át! Nézzük zeniten. Ott is nagyom stabil, még a cipőfűzőmet is bekötöttem közben, meg tökeimet is elrendeztem a gatyámban de ez ott állt egy helyben.

Sikerült felvenni videóra az egyik ilyen 'hogy kezeli a pöfföt, meg leállás stabilitás'-jelenetet, ez a kedvencem:

Az elején 2-3 sec-nél van az hogy megszűnik minden áramlás, az ernyő szinte a hátam mögé kerül - itt eddig nekem minden, még a tube is átesik -, ez is megindul lefelé (gondoltam, na azér' itt ez is megfő), de utána visszabillent és visszahátrálva ugyan, de stabilizálódott. Ez végig így volt, nem tudott olyan helyzet adódni, hogy átesne. Ez nagyon tetszett, hogy nem a szopásról szól a kite-ozás, hanem hogy menjen a paraszt...

Hangtime, illetve biztonságos emelés.

Ez a másik nagy szerelem benne, hogy bár nem olyan agresszíven emel, mint pl. a HQ, vagy a tube, de nagyon hosszú ideig tart és nagyon finoman tesz le. Talajon mindig az volt a bajom és félelmem - miután néhányszor odabasztam magam -, hogy nem mertem igazán nagy sebességnél meghúzni a bart, hogy felkapjon, mert féltem, hogy utána a talajhoz basz. Na ez nem basz oda, valószínűleg a nagy méretének köszönhetően is, szépen tesz le és a hosszú siklás miatt mindenre van idő. Félóra után jobban bíztam benne, mint a 4 éves HQ Montana-mban.
A tesztről van még 2 videó, mindkettő a mai, 11-13 csomós szélben készült, teljesen kitolt trimmel (gyengített):

A reülési karakterisztikája nekem nagyon bejött, a kite-ozás - szívás arány ezzel az ernyővel nagyon jó.

Landolás:

Lerakni is a megszokott módon raktam le, a 2 külső kötelet húztam a csinált kötelemmel, szépen összecsuklott és lejött. Próbáltam a gyári leash-el, de ebben a szélben nekem nem működött, lejött szélablakban, de kis hátrálás után megint visszaemelkedett (ez a jól ismert tedd le a tubét nagy szélben egyedül-lehetetlenség), vagy csak valamit elbasztam.

BEREPÜLÉS, 9m2

Túl sok mindent nem tudok hozzátenni a 15-höz képest, a karakterisztika hasonló, a méretkülönbség adta differenciákkal.

Nyilván gyorsabb az ernyő, talán a 12-es RRD tubémhoz hasonló. Talán nem kezeli olyan jól a pöfföket, bár ezt sem sikerült soha átejteni, de ez olyan 'rángatósabb' nekem. Emelni szépen emel -és tart, nyilván méretarányosan. Backloop-os fordulónál kitolva a bar-t nagyon szépen elgyengül és gyorsan átmegy a másik oldalra, ezt élveztem is nagyon. Egyértelműen nagyon jó ernyő, pl. a kis 7,5-ös HQ Apex-emmel hasonlítgattam

ma, nagyságrendekkel jobb, mondjuk az egy sima húzóernyő. Igazából nem tudok mást írni róla, mert a 15-ösnél már leírtam.

Vannak erről is videók:

Amire még nagyon kíváncsi vagyok, hogy vízen hogy teljesítenek, mennyire kezelhető ez a zártcellás megoldás vízről felvételnél, stb.

Kíváncsi vagyok, hogy milyen tapasztalatai lesznek másnak.

Engem meggyőztek.

MEGA THANX Károly Attilának, az ernyők tervezőjének és gyártójának, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta az ernyőket tesztelés céljára!

Gyurmák"

JN Randas 2010

Designed In Hungary

A 2010-es Jochum & Nesler (JN) snowkite idehaza terveztetett, Koros Péter (Széltolók) munkája.

A freestyle ernyő 6.0/8.0/10.5 m2-es méretekben készül.

Reméljük, hogy ki tudjuk próbálni.

INFO

De jó érzés, hogy vannak idehaza is emberek, akik foglalkoznak kite-tervezéssel, -gyártással.

Károlyi Attila (Kitech), főleg zártcellás ernyői és Széltolók nyitottcellásai mellé még egy tube-os ember kéne, hogy teljes legyen a paletta...

AWD buggy teszt

Első igazi, éles gurulás az áhított „kicsikocsival”.

Mivel a Bükkszéki túrán se rendes széllel, se megfelelő csavarral nem készültem, nem tudtam kipróbálni a dombokon. (Ezúton is köszönöm Gabesznak az M20as csavarokat!)

HHH-n sikerült először kite-tal a kezemben beleülnöm és kipróbálnom, milyen is.

Mivel a depower-rel menést még tanulom, szokom, nem teljesen objektív a vélemény, hiszen sok mindenre kellett figyelni a buggy viselkedésén kívül is, ami önmagában is elég lett volna, hiszen teljesen másként viselkedik egy kis, freestyle-ra épített járgány, mint egy nagy tengelyhosszú, nehezebb.

Azt reméltem, hogy könnyű lesz és agilis. Az lett. Nem tudok pontos tömeget (még), de az érződik, hogy valahol 25kg körül lehet. A képeken az látszik, hogy az ülés még mindig nagyon magas, így a súlypont is még magasabb a kívántnál.

A tanulós tapasztalataim a következők.

Nagyon könnyen megindul. Mind előre, mind oldalra a segge, mind valamelyik hátsó kereke a levegőbe. Nagy tempót még nem mertem menni a kite ismeretlensége és érezhető emelése miatt, de 30-35 km/h körül még teljesen kezelhetően megy egyenesen, bár érdemes figyelni a finom lábmozdulatokra, ugyanis kis sebességnél sem kell sok, hogy kitoljuk a fenekét vagy 180/360 fokos pörgést csináljunk vele. Az ülés lejebb engedése remélhetőleg javít ezen.

Nem lesz nehéz trükközni vele, mindinkább mindhárom kerék talajon tartása lesz nagyobb meló.

Kell egy jó ülést csinálni, ami magában foglalja az alsó merevítést, puha, de kellő deréktámaszt, illetve ami nem vékony hevederekkel fekszik fel az oldalvázra, belevágva ezzel az oldalvázborításba. Majd a pánt helyett az ülésanyag fekszik föl a csőborításra, hogy elossza a terhet.

A defektes gumiköpenybe vagy belsőt kell varázsolni, vagy új, menő köpenyt kell szerezni (kinézve).

Még mindig azt mondom, hogy prototípus, aminek bizonyosan jönnek majd elő apró hibái, sőt egész biztosan nem lesz mindenki kedvence – szerencsére -, de nagyon olyan lett, amit elképzeltem, szerette volna, hogy legyen. Innentől az én saram, hogy be tudom-e törni.

Így készült

Buggykészítés 3 percben.

A heggesztőpisztoly, eszterga és flex mögött: Gyuri & Wanek

A sertésjelmez mögött: SirBolts

Videó/vágás: SirBolts

Zene: C-Mon & Kypski - Shitty Bum

Nem látszik, de dolgoztam is...flexeltem, csiszoltam, művezettem és lábtartót is hajlítottam (az egyik legnemesebb porcikája lett...muhaha)

Csiszi-csiszi-köszörű, ez az élet...

Hosszas tervezőmunka után a KITEFORCE műhelyében 2009. október 17-én elkezdődött a valós munka. Vágás, heggesztés, flexelés, csiszolás, esztergálás, fúrás, hajlítás, csavarozás.

A bázis a sokat látott, sok buggy szülőszobájának helyet adó Kiteforce-műhely volt.

A hangulat emelkedett, a hőmérséklet csökkent. A terv mindenkinek új volt, csak az én szemem előtt gurulgatott fel s alá, így izgalmas volt kicsit mindenkinek.

Kis buggy, aránylag egyszerű geometriával – gondoltam ekkor még -, kevés anyagból. Gyors szülésnek kell lennie.

Reggel 10-re mentünk, fél 11-re érkeztünk, estére meg kell lennie (estére provizórikus tervben volt Jégenjáróval egy osztrák út, hogy felmarkoljunk 1-1 ropogós Manta M3-at).

Az első darabok (nyak, villa, lábtartó, tengely, tengelyfelfüggesztés) gyorsan készültek, Gyuri hihetetlen tempóban faragta, illesztette az elemeket, közben a felmerülő eltéréseket orvosoltuk, hogy jó is, szép is legyen a végeredmény.

A nem négyzetes, illetve egyedi alakú elemeket nem vágattuk ki előre lézeresné, hanem helyszínen fragtuk, flexeltük, ami szintén ette az időt, de az oldalváz…az nem egyszerű történet. Térben jócskán görbülget minden irányba, de ez még nem elég, mert menet közben látjuk csak igazán, hogy is mutat élőben a sablon, amit még módosítgatunk…még szép.

Az oldacső hajlítása volt a legizgalmasabb, azon esett egy pici esztétikai csorba, de rajtunk kívül senki nem fogja látni – el sem mondjuk -, amit szépen sikerült orvosolni.

Nem lett kész 1 nap alatt.

Az első nap végére nyersre készült az oldalvázon kívül minden részegység.

Este fél7 körül Jégenjáróval suhantunk az osztrák határ felé, hogy találkozzunk Flo barátunkkal…22 nm-nyi Ozone Manta M3 gyerekkel a fehér dobozosban szárnyaltunk hazafelé.

Vasárnap nem tudtam bemenni, de Gyuri bement, hogy befejezze a bokorugrót.

Wanekkal összeimádkozták az oldalvázat a nyakkal, hátsó tengellyel.

Még mindig nem állt össze.

Hétfőn én is tudtam menni, hogy Gyuri melója után befejezzük a kicsikét.

Ekkor láttam először lábraállni. Kerekeken, ideiglenes üléssel, csak úgy kopaszon, köldökzsinórral. De felsírt, a mesterek is nézegették, hogy jó lesz ez, életben marad.

A letisztított elemeket kedden Gyuri közbenjárására nevetségesen olcsón lehomokfújták, megkapva azt a kívánt sötétszürke matt felületet, amit szerettem volna. (Szilikonnal kell kezelni, hogy ne legyen újjlenyomatos, zsíros.)

Nyersen ilyen kis kupac.

Nagyszerű érzés, hogy a tervekből, papírokból, köteg acélból kézzelfogható bicikli lett, aminek szülőcsatornából kirángatásánál jelen lehettem, sőt, kicsit én magam is rángattam a fejénél fogva.

Később kapott kevéske polifoam oldalvázborítást, amit textilszalaggal tekertem körbe (nem kell varrogatni táskaanyagot, tépőzárat, olcsóbb, matt, bár a bogáncsot gyűjti).

Gyuri varrt nekem also merevítőhevedert, mert az ülés még az első teszt folyamán is ideiglenes volt (köszi Gyuri!), de majd varrunk vagy Buggybagsman lesz az emberem.

Meglátjuk.

(Üléshez való anyagokat, csatokat, hevedereket bárki talál Csepelen - Csepel művek területén -, a Sarolta-Bellon üzletben.)

Ráadás - muhaha

KÖSZÖNÖM GYURINAK ÉS WANEKNAK A RENGETEG SEGÍTSÉGET, TÜRELMET, MŰHELYT, ANYAGOT, ÖTLETET, TUDÁST! NÉLKÜLÜK TUTI NEM KÉSZÜLT VOLNA EL.

(Nem nyalizás, de nem igen tudok ilyen ügyeskezű szakikat, akik képesek lennének egy rozsdamentes buggyt így, ennyi élő módosítással, az én jelenlétem mellett így kivitelezni).

Bükkszék

Megvolt.

Kevés széllel, de annál jobb hangulatban.

Tánc! ----->

A képek önmagukért beszélnek...

...lesz még ilyen!

...Forrás Fogadó ---> NEM!!!

Az első mindig emlékezetes…

...de nem mindig a legjobb.

Így történt ez a Manta M3-mal is.

Első kicsomagolás a birtokomba kerülés után 1(!) héttel…irgalmatlan türelmetlenség, vágy, hogy összerakjam, egyben lássam, magamra kössem, reptessem.

Kiterítve (is) nagy volt és szép. 12nm-es méretéhez képest azonban kisebb, mint gondoltam, ami kicsit megnyugtatott. És de jó választás volt a szürke-fekete-naracs színkombináció! Imádom!

Zsinórok pofon egyszerően szám és színkódolva kerülnek a helyükre és lehet a trapézba akasztani, startoltatni.

Szél majdnem teljes hiányában rohanni kellett vele, hogy felszálljon, de felment.

Akkor még rejtélyes okból kifolyólag Jégenjáró 10ese szebben repült, az enyém nagyon lomhán fordult, már ha fordult. OK, ha nincs szél, nem akarunk csodát.

Elpakolás, gyerünk fel a dombtetőre, ahová jobban befúj.

Befújt, de az ernyő csak szarabbul viselkedett, még annyira sem fordult, illetve húzott befelé a völgy felé. Izzadtam is rendesen…drága is, nem is fordul és még egy pöff, s én már sertésjelmezbe öltözött Chastaként tanulom magam darabokra törni…pfffffffff

Nem lehet, hogy szar, nem! Kerestem a hibát, hátha szarul kötöttem be valamit, de a számok egyértelműek…de akkor sem fordul! Közben Jégenjáró meg vidáman boardozott piros M3-ával a domboldalon.

Mikor visszaért megnézettem vele. Hát persze, hogy áthúztam az egyik kormányzsinórt a depower-csigás rendszeren…Utána természetesen jól fordult. Méretéhez képest.

Szél továbbra sem volt, pakoltunk is, így egy rendes teszt még várat magára.

Jégenjáró a Manta M3 10m-ről:

"Egyelőre valóban csak annyit tudok mondani róla, hogy nulla szélben felhúzott egy lejtőn a lambóval. Nyögvenyelősen itt-ott, de felhúzott :)

Ja, és persze azt, hogy az első felhúzásnál teljesen beleszerelmesedtem. :)) De nincs rá magyarázat, miértek és hogyanok. Csak van, és én szeretem, ahogy repül :))))

Tutira szuper jó lesz a cucc, nincs más lehetőség, csak szeretném már felvenni valami durvább szélben, hogy érezzem azokat a bizonyos szinteket, amik a bar mozgatásával előcsalogathatóak belőle. Nameg, hogy hol vannak a határok...alig várom, hogy feszegessük őket."

De legközelebb csak januárban. Buggyban vagy talán havon?

Adásszünet

Ha hétfő, akkor adásszünet...

- Még el sem indult, már szünetet tart. Röhej!
- Így jubilál, hahaha, szánalmas!
- Szájkaratés hülyegyerek…

Előre láthatóan ez év végéig, mivel a munka visszaszólít a dünék közelébe, így ezt a felületet nem is háborgatnám nagyon ottani eseményekkel, hiszen arra ott van Wendy blogja, a desertkitebuggying.blogspot.com.
Azt sem tudom megígérni, hogy agymenéseim, a visszatéréssel (hejj, de sokan várhatják :( ) kapcsolatos dolgok biztosan itt is fejtegetésre kerülnek. Meglátjuk.
Hja, igen, a cinege-túra videója is ha elkészül, biztosan helyet kap itt is.
Ami biztos, hogy 2010 januárjában újra támadok.
...gyönyörű 1 hónap volt! muhaha

Kitejazz

Hülye ötlet – nem is nagyon van másmilyen, mit fel tudnék mutatni -, de minap Soil&Pimp Sessions-t hallgatva ez jutott eszembe arról a zenéről, amit őrült, de zenélni nagyon tudó japánok (már megint ők!) művelnek. Apró, ki nem csiszolt hibák a felvételen, amitől nagyon is életszerű, emberi lesz, hallhatóbbak a kéz és lábmozdulatok. Ismerős dallamok, de egészen vad japó küllemmel, tempóval (mintha ismerős lenne ez a dr!ft-ből)...remek!

Valamikor itt jutott eszembe, hogy a kite-ozás is hasonló. Idővel az ember fia (vagy lánya) megtanulja az alapokat. Még se nem profi kite-os, se nem minőségi zene, de már valami. Aztán sok-sok gyakorlással egyre jobban megy minden, nem kell figyelni az ernyőt, tudjuk, hol van, „álmunkból felkeltve” is be tudunk lépni helyes ütemben, takkra.

Majd a megáltalkodott állandó gyakorlás eredményeként a rögzült elemek ki-ki egyéniségéhez kerülnek egymás mellé. Gondoljunk csak bele. Gurulgatás, egy kis farolás, forgás, ugrás, de mikor merre, abból hogy, milyen irányba jövünk ki az sokszor a pillanatnyi kedv-, szél-, terep-, blablabla-viszonyoktól is függ. Innen ez már helyzetfelismerés, improvizálás a rögzült elemekkel és mivel egyfajta képlete is van valahol mélyen (megállásból már nem lesz 2-wheel slap), ez nekem már-már jazz.

Persze kicsit sántít, kicsit sárgább, savanyúbb, meg leginkább a szabadstílushoz mutat több hasonlóságot a párhuzam, de a speedbuggys, fel s alá poroszkáló kite-osnak is megvan valahol a maga zenéje.

Kicsit a zene-ernyőzés vonalnál maradva számomra aránylag új ('09.05.) felfedezés, hogy mennyire nagyon jó zenével a fülben kite-ozni. A világból is képes lennék kibuggyzni így. Persze fülbe, guruláshoz más zene kerül, mint párhuzamos megfelelője, lényeg, hogy a hallgatónak tolja a lendületet, ami párosulva a kite adrenalinlöketével remek kombót alkotnak.

MBM

Magyar Buggy Múzeum

Wanek összegyűjtött egy bázist általa/általunk eddig látott buggykból, amik a magyar földeket szántják.
Minden bizonnyal bővülni fog, hogy mosolyt, kedvet merítsen belőle mindenki, aki buggy építésének gondolatával kacérkodik.

Buggy design

Kell egy freestyle buggy. A saját igényeimre szabva.

Fő tulajdonságai (elméletben, gyakorlatban még meg kell építeni és kiderül), hogy agilis, nagyon jól manőverezhető, jó súlypontú és rendkívül könnyű. Hja és nem rugós – nekem valahogy egy freestyle versenygép nem a kényelemről, hanem a tiszta funkcióról szól, mint egy driftcar…

Tervezzünk hát!

Adott volt, mint ismert freestyle járgány “benchmark” a Flexi buggyja, amit volt alkalmam néhányszor ki is próbálni, valamint kézzelfogható közelségből láttam a szinte nem létező lopakodót, a Stealth-et.

Mindkettőnek megvannak a maga egyértelmő előnyei, gyúrjuk hát össze őket az én kívánalmaim alapján.

A Flexi irányíthatósága, gondolatra fordíthatósága, kétkerékre állítása lenyűgözött (a Stealth-et nem volt alkalmam kipróbálni, így arról nem tudok nyilatkozni), így egyértelmű és kézenfekvő megoldás volt, hogy a fő geometrát (tengelytáv, villaszög) innen vegyem. Kölcsönkértem, darabjaira kaptam, lemértem, megrajzoltam FluffyWoo (DesertGang) buggyját, hogy abból tanuljak, majd a folyamat során megszerzett tudással tovább dolgozhassak egy távoli jobbért.

A Stealth-et nagy nehezen begyűjtött képek alapján igyekeztem megérteni, mi-miért olyan rajta, amilyen, az hogyan működik, miért jobb, mi tetszik belőle. Tulajdonképpen a csekély oldaltartáson kivül az egész úgy ahogy van „instant get”.

Amit megértettem belőle az valós gondolkodást sejtet fejlesztésénél. Az első villát hagyományosra alkották, ugyanis a Flexiét erősítgetni szokták. Bár azzal lehet pörgetni a villát (forkspin), oly kevesen képesek rá, hogy az nekem nem volt szempont. A nyak (neck) nem négyzetes, hanem téglalap keresztmetszet, valamint nem fúrt, ami kemény landolásoknál jól jöhet, hogy még masszivabb legyen a váz, bár ez a Flexinél sem volt problémás. Aztán a fő különbség, a hátsó tengely és oldalváz viszonya, ami a leginkább lenyűgözött és tudtam, igazi konstruktiv gondolkodás állt mögötte.

Az oldalváz nem a tengely negyedeinél kapcsolódik a tengelyhez, ott képezve a legnagyobb hajlitónyomatékot landolásnál, hanem a tengely végeinél, közvetlenül a kerekeknél, igy nem marad mit hajlitson. Illetve maradnak a kerékrögzitő csavarok, amik M15 helyett M20-asak és rövidségük okán sokkal masszívabbnak kell viselkedjenek.

A Flexi gondolkodása az, hogy inkább kisebb csavarméretet használ és ad teret, hogy inkább az görbüljön, törjön, adja meg magát, mint a váz valamely eleme, így a csere is egyszerűbb, olcsóbb. Van benne ráció, mégha brit is, de van.

Szemnek a Stealth nagyon maszületett zsiráfnak tűnik, melynek állandóan szétcsúsznak lábai és szépen lassan kiterül. Hogy akar akkor ezzel bárki is landolni? Egy számomra szintén zseniálisnak tűnő ötlettel. Csináltak egy segédvázat a buggy aljára, ami egyben az ülés alsó hevedere is. A nyak és oldalváz kapcsolatától a hátsó tengely végeihez kapcsolódó hevederek merevítik a buggyt, megakadályozzák a zsiráf szétterülését és egyben a pilótát magát is tartják. Elképzelhetjük, hogy egy nagyobb landolásnál nem a buggy súlya terpesztené, hajlítaná a buggyt, hanem a pilóta súlya (sertésjelmezben meg pláne), igy a buggy földetérésének pillanatában a pilóta belenehezedik az ülésbe, terhelve az alsó hevedereket/segédvázat, amik lefelé alakváltoznának, ami azt jelenti, hogy vízszintes vetített hossza csökkenne. Ezek kb. kioltják egymást, eredményezve egy nagyon masszív vázat. Nno így nem fog kinyúlni, elterpeszteni a zsiráfunk.

E sok infót próbáltam összegyúrni, hogy kicsit több oldaltartást is adjon (azért csak mértékkel, hogy legyen hely a szabad mozgásra, ne legyen a kezek útjában semmi, de mégis könnyebben felvehetőek legyenek testtel az oldalirányú terhelések).

Rajzok, áttervezések, formai változtatások, hogy jól is nézzen ki, egyeztetések tucatjai Gyurival és Wanekkal, akik tudásában messzemenőkig bízom. Az általuk épített buggyk magukért beszélnek – nem csak minőségükben, de fejlődésükben is.

Gyuri fogja összeállítani és én próbálok majd segíteni neki – nem mintha kéne neki -, hogy minél jobban kivehessem a részem a születés folyamatában a gondolattól a használatig, minden fázisban.

Cél:

- rozsdamentes acél váz

- carbon hátsó tengely

- ~25kg menetkész tömeg

- matt felületkezelés

- végleges ülés ponyvából, talán Buggybags-től (addig valószinűleg kell csinálni néhány proto-t)

- a műanyag 8 coll-os felnire robogóköpeny

- minimális, vékony oldalvázborítás

- 2 és 3 pontos öv fogadásának lehetősége

FXY-próba_00

Kis félig üres ipari parkba mentem, hogy végre kiteríthessem a 7m Frenzy FYX-et.
Forgott, rúgott a szél, de felszáradt, nem bírtam magammal, muszáj volt kipróbálni.

Apám kocsiból nézett, mit csinálok a nagy szélben (szerintem 25-55kmh között minden volt).
Első startolás (persze hátszélben) 6-8m lábonszántás, még megfogtam. Aztán azonnal szélcsend, ernyő ereszkedik is, majd rárúgott a ki tudja éppen milyen irányú szél. Jjjjjjiiihhhháááááá....Pille testem a levegőben és már lélekben készültem a bokatörésre. Nem tudom, mit de valamit próbáltam mahinálni a boom-mal (talán depowereltem, hogy siklás legyen inkább, aztán kicsit újra ráhúztam?), tényleg nem tudom, mit, de tényleg igyekeztem nem füstölt sonkaként lógni.
És lábra (nem tört) érkeztem, fogtam a gyeplőt tovább.Volt szívritmus-zavar.Apám persze nem ismervén a lehetséges veszélyeket (új, ismeretlen ernyő, boka, árok, villanyoszlop, ipari csarnok), szemét se' rendítette.
Aztán kérdeztem:
- Mekkorát ugrottam? Volt 1méter (nekem 2-3-nak is tűnt, de direkt nem akartam befolyásolni)?
- Neeeem, jóval több volt az. 1,5-2.

A táskára dobott kamera szerint 1,80-2m körül sikítottam. Ez indokolja is, hogy utána miért láttam a melósokat "pihenni".
Még ismerkedni kell. Banán után pláne.
Az ernyőről 15 perc után többet felesleges is lenne...

StainlessSteel

2009.05.05-én megérkezett a teljes cső-armada Gyuriék műhelyébe.

Arra várt, hogy hazaérkezzek és a tervek alapján nekiessünk, felaprítsuk, majd újra összerakjuk, remélhetőleg egy buggy-bb formájú cső-halmazzá.

Freestyle

Nem tudom biztosan kinél mikor, hol jön el az a pont, mikor megérzi azt, hogy buggyban ülve mi is vonzza jobban.

A sebesség, a távolság vagy a trükközés?

Az első kettőhöz leginkább hely kell. Nagy hely vagy legalább hosszú.

Sebességhez a legjobb a friss, dagály utáni homokos tengerpart tömör, egyenletesen sima talaja vagy nagy kiszáradt tavak.

Nekünk egyik sincs közel, de annál távolabb.

Távolságokat beletenni a GPS-be lehet simán réten fel s alá gurulva vagy kitűzött pályán körbe-körbe, de az igazi a túrabuggyzás. Majd’ végtelen helyeken, engedve a szél irányának vagy éppen dacolva azzal és km-es szélnekmenős hosszakat nyomni, közben leküzdeni a terepakadályokat, szintkülönbségeket, búbosfelyű nádi poszátákat.

Be kell valljuk, ezekből sincs sok, bár kapasból rávágnánk, hogy irány a Hortobágy, de az nem járható út, mivel szinte az egész Természedvédelmi Terület. Pedig be szép is lenne a délibábos rónán 5-10 fős csapatban menni, csak menni, csak menni, néha megállni kurjantani egy nagyot, hogy “ezdekurvajó”.

Aztán itt van a “szabadstílus”. Bicajosok, deszkások, korisok, stb-stb. Valamiért örömét lelik benne. Talán mert cool, talán, mert extrém, talán mert saját határaikat így érzik legjobban kitolhatónak. Mindenesetre talán kis helyen a leglátványosabb és legveszélyesebb.

A sivatagban töltött 2 évem alatt volt szerencsém megtapasztalni, sőt élvezni a 3 dimenziós túrabuggyzást, ami akkor, ott a legjobb volt. Az élmény mással pótolhatatlan, de azt hiszem erről elég ódát zengtem már. Ez az időszak volt az, ahol igazából megtanultam buggyzni, ahol eljött az a bizonyos pont, hogy a trükközés lesz a következő irány. Farolgatni, forogni mindig is szerettem, bár nem mindig tudtam, aztán valamelyest ment, de a nagy, nehéz buggy nem erre, hanem a dünékre, túrákra lett kitalálva.

Tudva a hazaköltözés közeledtét körvonalozódott a gondolat, hogy akkor foglalkozzunk ezzel kicsit komolyabban.

Először is kell egy agilis, könnyű buggy, amivel lehet talajgyakorlatozni (forgások, kétkerekezések, stb.), majd kell egy ernyő, ami szépeket emel, hosszúakat siklik…lehetőleg SOFT.

Próbáltam a Flexi bugyját, ami a ma legjobb értékesített freestyle járgány. Könnyű, gondolatra csinál mindent, jó a súlypontja (már amennyi súlya van egyáltalán), de egy-egy komolyabb földetéréstől - főleg sertésjelmezben - sajnos hamar mosolygósra görbül a hátsó tengelye és személy szerint nekem nagyon kevés, illetve semennyi az oldaltartása. Láttam, ültem az Ozone Stealth buggyban, ami már sokkal jobb és több követendő megoldást rejt, de sem az oldaltartása, sem megvásárolhatatlansága miatt nem lesz tulajdonom...majd építek magam!

Ernyő. SOFT. És ha már új a buggy-irány, hát legyen szintváltás az ernyő terén is.

Majd’ 4 év fix-bridle ernyőzés után depower-re váltok, illetve egészitem ki a kite-szertáramat. Ha minden igaz, Ozone Manta lesz...

Hát nálam ez így kattant be.

Frenzy FYX '09 7m

2009.09.16-án megvettem életem első de-power rongyát.

Hurráááá!

~~Ha a bank is úgy akarja és az átutalás rendben megy, akkor mihamarabb postára adja Appo (ezúton is: Cheers, Appo!) Candice pár alkalommal használt nagyszeles ernyőjét.~~
megérkezett...

Azt remélem tőle, hogy a később érkező nagytestvér mellett ez jó lesz erősebb szélben vagy közepes szélben “csak” gurulgatni, a snowkite-ozást elkezdeni, illetve ismerősöket fertőzni jófajta de-power SOFT-tal.

~~Itt van már?!?!~~

ÉMKT

Kite-ozni, bandázni megyünk!!!

Részletek >>>ITT<<<

0 Bft

Azt gondoltam belekezdek egy saját blog írásába, ahol kiélhetem kite-os csapongásaimat, kevésbé terhelve a KITEFORCE.hu oldalt olyan agymenésekkel, amik nem biztos (biztos, hogy nem!), hogy mindenkit érdekel. Videó belinkelések, kite-os élmények, amik velem, ismerősökkel, barátokkal - akikkel az évek folyamán a szél kapcsán ismertem meg - történnek, illetve gondolatok a saját és a közösségi ernyőzésről.

Az írások zöme sivatag utáni sportéletemről fognak szólni, ami egészen más, talán ingerszegényebb, de van néhány ötletem, ami fejlődésre, változatosságra adhat mégis okot.

Ilyenek például egy saját buggy tervezése, kivitelezése, tesztelése, használata.

Áttérés Depower ernyőre, legalábbis részben. Aki ismer, az tudja, hogy SOFT kite lesz. Majd meglátjuk, mennyire válik be számomra a boom buggy-ban.

Az izgága és remélhetőleg könnyű buggy sejteti az irányt, ami a dünék után a freestyle lesz – ha menni fog.

No meg aztán a közösségi szélhajhászás...

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)